Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

NAGY DÁNIEL

1936. május 23-án születtem Szárazajtán (Erdélyben) a régi Háromszék vármegyében. Szüleim földműveléssel foglalkoztak. Négyen voltunk testvérek.

Négy elemi osztály elvégzése után szép őszi napon szekérre tettek, szalmazsákostól együtt bevittek Sepsiszentgyörgyre a Székely Mikó Kollégiumba.

Nyolc év után ott érettségiztem 1953-ban. Próbálkoztam felvételizni az egyetemre, de mivel édesapám kulák volt, nem írtak be a felvételizők sorába. Édesanyám hívő, rendszeres Biblia-olvasó, naponta imádkozó lélek volt, s mindig az volt az álma, hogy három fia közül egyik pap legyen... Álma valóra vált - hála Istennek -, s beiratkoztam a Kolozsvári Protestáns Teológiára. 1957-ben elvégeztem négy évet sikeresen. Egy év múlva a nagy papi vizsgát is letettem. A teológia elvégzése után megnősültem, feleségül vettem Kandó Emmát, 54 éve, hogy boldog házasságban együtt élünk. Két gyermekünk született. Háromévi Patakfalvi segédlelkészi szolgálat után megválasztottak Fiatfalvára (Udvarhelyi Egyházmegye). 27 évi fiatfalvi szolgálat után el kellett jöjjünk szülőföldünkről. Közben az egyházi tisztségek lépcsőfokain az esperesi tisztségig jutottam, kilencévnyi esperesség után el kellett menjünk. 1985-ben feleségem és lányom Németországba ment, engem csak 1988-ban engedtek nagy nehezen utánuk. Három és fél év után visszajöttünk Magyarországra. 1992-től közel 15 évig Szentgyörgyvölgy-Kerkafalvaés szórványaiban szolgáltam. Közben 15 évig Szlovéniában is végeztem szolgálatot, ahol önálló református gyülekezetét szerveztem.

A nehézségekről, lelki fájdalmakról nem írok. 55 éves érettségi találkozónkon tudtam meg az igaz valóságot, hogy miért és kiért kellett eljönni otthonról. Nevet nem írok; a régi közmondás szerint: halottról vagy jót, vagy semmit. Mindezek után egyedüli elégtétel számomra, hogy 2000 karácsonyán a kolozsvári Egyházkerület Közgyűlése egy elismerő oklevelet adott: „A diktatúra nehéz éveiben Anyaszentegyházunkban kifejtett építő munkásságáért: ANYA- SZENTEC YHÁZ ÉPÍTŐJE. ”

A gondok és a mindennapi nehézségek mellett Isten megajándékozott két unokával és most már írhatom: két dédunokával.-513-