Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

— Horváth Emil Tibor —

Háromszor renováltuk a templomot, egyszer belülről is. Először a temetőt tettük rendbe, 1964-ben ravatalozót építettünk, majd a parókia épületét renováltuk, és átrendezve egy 130 személyt befogadó gyülekezeti termet alakítottunk ki. 1974-ben a háborúba elvitt harang helyébe újat öntettünk (245 kg-ost) mindhárom harangot villamosítottuk, a terembe villanyorgonát vásároltunk. Minden évben történt valami gyarapodás, az utolsó évben a második világháborúban elesett hősök emlékére készült el az emlékmű, felavattuk 1991. március 15-én a templomudvarban.

Megírtam az egyházközség történetét, ami nyomtatásban is megjelent, hittanórák számára könyvet írtam, a konfirmációi oktatásra kátét, ezek is megjelenhettek, mindegyik három kiadást ért meg. Mint az országos Liturgiái Bizottság tagja Bibliába illeszthető Ágendát készítettem lelkipásztorok számára: „Istentiszteleti rendtartás és bibliai melléklet” címen, két kiadást ért meg.

Bogyiszló azonban nem csak boldog szolgálati alkalmat, hanem egyéni életemben is boldogságot és segítséget hozott. Ott kaptam meg Istentől páromat, hűséges feleségemet, Maláti Lídiát, aki nemcsak valóban segítőtársam lett életben, munkában, szolgálatomban, hanem drága párom több mint 30 esztendeje. A gyülekezetekben munkatársam, adminisztrátorként is szolgált, de most, az öregkor napjaiban még inkább rászorulva egymás segítésére hordozzuk egymást házassági eskünk és szívünk szeretete szerint.

1991 telén a győri gyülekezet választott meg lelkipásztornak a város déli részében történő munkára: Adyváros, József Attila lakótelep, Nádorváros, Marcalváros, Szabadhegy (ahol a templom is épülőben volt), Gyárváros és Jancsifalu reformátusainak szolgálatára, lelkigondozására, valamint a külterület Győrszentiván és Ménfőcsanak pásztorolására. Győrben nagy feladat várt ránk: megépíteni, befejezni a templomépítést, és hozzászervezni a gyülekezetei. A templom falai már álltak, a teljes belső és külső munkák még hátra voltak. A nagy részét ezeknek 1992 nyarán elvégezhettük. Március 12- én foglaltam el állásomat, és a gyülekezet nagy lelkesedéssel, áldozattal lendült munkába. Elkészült a belső építése, padozata, az általam megtervezett berendezés, kárpáti vörösfenyőből a szószék, úrasztala és a padok elektromos fűtéssel, keresztelő medencével, és 1992. december 20-án „csendes felszenteléssel” használatba vehettük. Az első győri karácsonyomon a zsúfolásig megtelt templomban zenghetett az ének: „Itt állok jászolod felett, ó Jézusom, szerelmem...” Kevés ilyen boldog napja volt életünknek.- 495 -