Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Veszprémi Egyházmegye
WESSETZKY SZABOLCS 1970. április 25-én születtem Budapesten. Apai ágon cseh nemesi családból származom. Anyai ágon erdélyi őseim vannak, dédszüleim Di- csőszentmártonból valók. Apám, dr. Wessetzky József ügyvéd, édesanyám Háry Tünde orvosasszisztens volt. Miután szüleim egyéves koromban elváltak, anyai nagyszüleim neveltek fel, ők kereszteltettek meg reformátusnak. Nagyanyám lelkészcsaládból származott: dédapám, Patkó Károly Litéren szolgált. Budapesten a Veres Pálné Gimnáziumba jártam. Ekkor konfirmáltam a Szabadság téri ref. gyülekezetben, ahol az ifi tagja voltam. A konfirmációra Szabó Béla ny. lelkipásztor készített fel, aki így írt nekem egy levelében: „Énvelem kisdiák koromban sokat foglalkozott a helybeli lelkész, aki maga is fiatal ember volt. így lettem én is végül lelkész, amit nem tudok eléggé meghálálni neki. Viszont úgy mégiscsak meghálálhatom, hogy továbbadom azt, amit kaptam tőle. Továbbadom úgy, hogy én is foglalkozom egy fiatalemberrel, mint amilyen például Te is vagy. Lehet, hogy Rád nézve is áldás lesz ez; ha igen, akkor majd felnővén Te is továbbadhatod.” Én akkoriban még fogtechnikusnak tanultam. De az élő Isten — akárcsak ez az idős szolgája — valami mást gondolt el nekem, mert megmagyarázhatatlan módon megfordította az életemet. Frissen megtérve 1990-ben jelentkeztem először a budapesti teológiára, ahová másodszorra fel is vettek. Első lelkészképesítő vizsgám 1996. szeptember 12-én, a második 1997. szeptember 11-én volt. A lelkésszé szentelésemre Tatán, 1997. szeptember 19-én került sor. Ekkor már családos ember voltam: feleségem, Máthé Ildikó a Nagykőrösi Református Tanítóképző Főiskolán végzett tanító-hitoktató szakon. 1996. május 4-én házasodtunk össze. Fiunk, Dániel 1997. május 3-án született, jelenleg 8. osztályos, gimnáziumba készül. Első szolgálati helyem a dél-somogyi Kálmáncsán volt. Beosztott lelkészként apósom, Máthé Csaba volt a felügyelő lelkészem. Az első öt „tanulóévemre” szeretettel emlékszem vissza. Kocsis Gyula, akkori kálmán- csai gondnok sokat segített abban, hogy „pesti” létemre be tudjak illeszkedni. Itt tapasztaltam meg először, hogy a lelkészi munka sokkal több,-447-