Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Tatai Egyházmegye

DR. LIEBNÉ DÓRA MAGDOLNA

1967. december 11. napján, Dorogon születtem.

Édesapám Dóra István, édesanyám Jámbor Rozália három gyermeke közül a legidősebbként munkáscsaládból származom (édesapám bányászként dolgozott). Ők vegyes vallásúak, és megegyeztek abban, hogy gyermekeik a keresztségben a nemek szerint öröklik vallásukat. Szüleim soha nem gyakorolták hitüket. Gyermekkoromból sokszor visszatérő kép apai nagyapám, aki buzgó katolikusként mindig megtartotta hite szokásait. Imakönyveit elmélyedve, gyakran olvasta. Áhítatos perceinek jelentőségét csak hitre jutásom alkalmával értettem meg, és nagyon sajnálom, hogy már nem élhette meg: legidősebb unokája mélyhitű ember lett és Isten elhívott szolgája. Mindez valahányszor lepereg előttem, többször felmerül bennem, vajon mit imádkozhatott, és én személy szerint miként lehettem benne ezekben az imádságokban.

Anyai ágon — az elbeszélések szerint — családunk egy református lelkész előddel is büszkélkedhet. Az 1800-as évek elején Nikházi István református lelkész és családja Mikházáról (Maros-Torda Vármegye) Törökszentmiklósra költözött (anyai nagyanyám dédapja). Állítólag rokonságban volt Nyikházi István pápai teológiai professzorral (kb. a XVI-XVII. században), akit azután — református hitvallása miatt — gályarabságra hurcoltak.

Életem meghatározó pontja gimnáziumi éveim. Mindig visszahúzódó és őszinte típusú ember voltam, ezért nehezen azonosultam kamasz osztálytársaimmal, akik éppen ezért ironikusak voltak velem szemben. Kemény lelki teherként éltem meg az első két évet. Ekkor valahogy — tán utolsó lehetőségkén — fordultam hitem szerinti egyházam felé. Első lépésként 16 évesen eldöntöttem, hogy lekonfirmálok. Szüleim korábban ezt sem erőltették, szabadon dönthettem bármikor e kérdésben.

Sokat köszönhetek azoknak a dorogi egyháztagoknak, lelkészeknek, akik annyi szeretettel igyekeztek közelebb vinni Isten és Jézus Krisztus megismerésében. 1985-ben a nem éppen keresztyén szemléletű és szellemiségű Do- 330 -