Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Tatai Egyházmegye
BARTA LÍVIA Barta Lívia vagyok, lánykori nevem Németh Lívia. 1977. augusztus 26-án születtem Ajkán vegyes vallású családban. Édesanyám vallását követve reformátusnak kereszteltek. Édesapám 1993-ban, 45 éves korában tragikus körülmények között elhunyt. Édesanyám nyugdíjas, öcsém pedig egy Balaton parti hotel alkalmazottja. Mindketten Veszprémben laknak. Tizenhat éves koromig Balatonfüreden éltem családommal. Általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem a Bem József Általános Iskolában. Emellett hét évig népi táncoltam. Balatonfüred az a hely számomra, ahol először találkoztam a hittel, és kapcsolódtam be a gyülekezeti életbe. Kilenc éves koromban anyai nagymamám elvitt egy vasárnapi gyermekistentiszteletre, amelyen keresztül rögtön magához vonzott Isten. Petrőcz László és Mária, azokban az években ott szolgáló lelkészházaspár, életpéldája nagyon megragadó volt számomra. Tizenhárom évesen konfirmáltam, majd tagja lettem a helyi ifjúsági csoportnak. 1991-ben felvételt nyertem az újrainduló Pápai Református Gimnáziumba, ahol 1995-ben sikeres érettségi vizsgát tettem. A középiskolai tanulmányok végére angol nyelvből állami középfokú nyelvvizsgát szereztem. Itt kerültem kapcsolatba a Soli Deo Gloria Református Ifjúsági Szervezettel is, amelynek évekig tagja voltam. Megtérésemet egy keresztyén angol táborhoz kötöm, amelyet a Győr melletti Téten rendeztek meg, és ahol tényleg nagy volt számomra a tét: elfogadom-e az örök életet vagy sem. Gimnazista éveim alatt megtanultam gitározni, amit azóta is alkalmazok a gyermek- és az ifjúsági munkában. Továbbá két alkalommal részt vettem az Országos Kántorképző tanfolyamon Pápán. Az érettségi évében kaptam elhívást Istentől a lelkészi szolgálatra. Ezért jelentkeztem a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, ahol 1995-ben kezdtem meg teológiai tanulmányaimat. Fontosnak tartom a gyülekezethez való tarozást, így teológus éveim alatt végig szoros kapcsolatban maradtam a veszprémi gyülekezettel, ahol főként az ifjúsági csoport működését segítettem, valamint ötödéves koromban rendszeresen végeztem igehirdetési szolgálatokat. A nyári szünetek nagy részét táborokban töltöttem-295 -