Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Mezőföldi Egyházmegye

IMRE BÁLINT

1970. augusztus 20-án Enyingen születtem, édesapám Imre László, édesanyám Cser Katalin református szülők gyermekeként. Testvérem nincs. Dégen nevelkedtem, ahol nagymamám a gyülekezet aktív tagja, sőt 1978-tól a diakóniai bizottság, majd a presbitérium tagja volt. A gyülekezetünkben Nagy Lajos nagytiszteletű úrhoz kezdtem el hittanra járni, majd 1983-ban konfirmáltam. A gyülekezetben kezdtem el zenei tanulmányaimat, és kántorizáltam az istentiszteleteken, és szívesen vettem részt a nyári hittantáborokban (Ba- latonfüreden; Kölkeden).

A hittanórák kellemes hangulata, közösségformálása, Krisztushoz vezetése, melyeket kisgyermekként megtapasztalhattam, már elindította bennem a gondolatot a lelkészi szolgálat felé. Ennek volt köszönhető, hogy az általános iskola befejeztével a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába jelentkeztem. A középiskolai évek még jobban szilárdították elhatározásomat a lelkészi szolgálat felé. így jelentkeztem érettségi után a Budapesti Református Teológiára, melynek levelező tagozatára nyertem felvételt. 1992. október 1-jével Márkus Mihály püspök úr a megüresedett dégi lelkipásztori állásra nevezett ki exmittált segédlelkésznek.

1994-ben kötöttem házasságot Eszényi Beátával, aki tanítónőként sok segítséget jelent a lelkészi szolgálatomban. Az Úr Isten három gyermekkel áldotta meg házasságunkat: Enikő középiskolai tanulmányait végzi a Pápai Református Kollégiumban, valamint Dániel és Bálint, még általános iskolai tanulmányokat folytatnak.

1997-ben Tatán szenteltek fel a lelkipásztori szolgálatra. Ezt követően a dégi gyülekezet meg is választott, és azóta is itt szolgálok Krisztus evangéliumával. 1994-ben a középbogárdi gyülekezet gondozását is rám bízta P. Tóth István esperes úr, melyet azóta is hűséggel végzek. 2001-től 2009-ig a Lajos- komáromi Református Egyházközség helyettes lelkipásztora voltam.

1994-95-ben a dégi templom külső és belső felújítását végeztük el, mely nagy erőpróba volt nekem is és a gyülekezetnek is. Az Úr Isten azonban megáldotta munkánkat, mert nemcsak a templomfelújítás készült el, hanem-28-