Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Pápai Egyházmegye
— Menkéné Pintér Magdolna — Hazatérésem után az akkori Gorkij Fasori Református Gyülekezetben (ma Városligeti fasor) kaptam szolgálati helyet segédlelkészként, ahol elsősorban az ifjúsági munkáért voltam felelős. 1985 őszén tettem le a német felsőfokú nyelvvizsgát is. A II. lelkészképesítő vizsga letétele, 1986. szeptember 22. után itt folytathattam munkámat beosztott lelkészként. Lelkészszentelésem Budapesten volt 1987. november 27-én. 1987. július 24-én férjhez mentem Volker Menke német ev. teológushoz, aki 1986 decemberéig a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának teológiai munkatársa volt, majd záróvizsgái és kápláni szolgálata miatt vissza kellett térnie Németországba. 1987 novemberében elköltöztem hozzá Osnabrückbe. 1988. október 29-én megszületett első gyermekünk: Nóra. 1989-ben férjem lelkészi állást kapott Hannover mellett, Edemissen- ben, így odaköltöztünk. Megtudtam, hogy Hannoverben vannak magyar reformátusok és tartanak istentiszteleteket is. Ez után érdeklődve kiderült, hogy ez csak akkor lehetséges, „ha arra jár egy magyar lelkész”, mert 13 éve nem volt huzamosabb ideig alkalmazott lelkészük. Másfél évig havonta kértek fel istentiszteletek tartására, majd hívtak a braunschweigiek és a hamburgiak is. 1991. május 1-től a hannoveri presbitérium kérésére az EKD alkalmazott az észak-németországi magyar református lelkigondozói szolgálat ellátására 3Á állással. Az istentiszteletek tartását elkezdtem Brémában is, Göttingenben is. Több helyen sikerült elindítani a gyermek- és ifjúsági munkát, bibliaórákat, szemináriumokat, gyülekezeti hétvégéket itthonról, ill. Erdélyből meghívott vendégekkel, egyházi vezetőkkel, előadókkal. Mindezek miatt havonta átlagosan 2500 km-t autóztam. 1993-tól 2000-ig az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia református ifjúsági lelkésze voltam. 1993. március 9-én megszületett 2. gyermekünk: Klára. Egy év szülési szabadság következett, aminek a végén letettem a német kántorképzés D-fokozatú orgonavizsgáját, majd áprilistól folytattam szolgálatomat. 2000. június 28-án megszületett 3. gyermekünk: Dániel Bence. Mivel már terveztük a hazatérést, 1995-ben férjem megpályázta a Budapesti Német Ev. Gyülekezet lelkészi állását, amit sajnos nem sikerült megkapnia. 2001-ig kellett várnunk, amikor, nagy örömünkre, sikerült a Soproni Evangélikus Gyülekezetben a német lelkészi állást megkapnia. — 172-
