Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Pápai Egyházmegye
KOSA ILDIKÓ Kosa Ildikó vagyok. Nagy Ildikóként láttam meg a napvilágot 1971. április 8-án, Pápán. Édesanyám, Gubricza Emese, akkor még a Pápai Városi Tanács Kórházában (ma Esterházy Kórház) dolgozott, majd később elvégezvén a Budapesti Református Teológiai Akadémiát, lelkipásztor lett. Régi református családból származom, felmenőim között — édesanyámon kívül is — több lelkipásztor volt. Dédnagyapám — Szűcs János — református lelkész volt Zánkán, valamint megemlíteném még Parragh Lajos ajkai, és Parragh Péter kupi lelkészeket is. Szüleim öt gyermeket neveltek fel példamutató életükkel és sok türelemmel, szeretettel. Általános iskolámat Pápán végeztem az orosz nyelvi tagozatos Zalka Máté Általános Iskolában. 1985-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában, ahol 1989-ben tettem sikeres érettségit. Ez a négy év meghatározó szerepet játszott egész életemben. A középiskolában megválasztottak a diákpresbitérium tagjává, ahol bibliaórák és lelkigondozói beszélgetések keretében segítettem diáktársaim lelki fejlődését. Az érettségit követően a CVJM szervezésében Németországban és Ausztriában vettem részt egy ifjúsági munkásokat felkészítő pár hónapos képzésen, ahol az elmélet mellett esettanulmányokkal és gyakorlati képzéssel is segítették fejlődésünket. 1989-ben felvételt nyertem a Budapesti Református Teológiai Akadémiára, mely a következő évben megszerezte az akkreditációt, és Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karaként működött tovább. 1994-ben tettem le I. Lelkészképesítő Vizsgámat, majd az Adorjánháza-Egeraljai Református Egyházközségben eltöltött se- gédlelkészi évem (1994. június 1-től) után 1995-ben a II. Lelkészképesítőt. Ezután szenteltek fel Kaposváron. Tovább folytattam szolgálatomat az Adorjánháza-Egeraljai gyülekezetben, ahol időközben külső templomtatarozásba fogtunk svájci testvérgyülekezetünk anyagi segítségével. A gyülekezetnek már egy ideje nem volt ott lakó lelkésze, így a misszió területén is kihívást jelentett. Meg kellett szervezni a- 158-
