Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Pápai Egyházmegye
BARÁTH JULIANNA Ászáron születtem református, templomba járó, hitét gyakorló családban. Születésem után néhány héttel, 1961 szilveszterén kereszteltek meg az ászári református templomban; itt jártam gyermek-istentiszteletre; 1974-ben itt konfirmáltam. Kicsi gyerekkorom óta nagyon szerettem énekelni, lehetőségem volt arra, hogy Bérces Istvánné nagytiszteletű asszonytól, aki maga is lelki- pásztor, zongorázni, furulyázni tanuljak. Konfirmációm utáni nyarakon, az akkor még „félig illegális” nyári táborokban volt lehetőségem hitemben elmélyülni, és tudatosan is dönteni Krisztus követése mellett. 1978 nyarán az ászári lelkipásztor házaspár biztatására és támogatásával eljuthattam a ma már legendásnak számító, nyári debreceni kántorképző tanfolyamokra, ahol 1982-ben kántor vizsgát tettem. Sok vívódás és külső-belső küzdelem után jelentkeztem érettségi után a Budapesti Református Teológiai Akadémiára. A Teológia elvégzése után 1985-ben Tácra kerültem, először segédlelkésznek, ami abban az időben gyakorlatilag önálló munkát jelentett, majd a se- gédlelkészi év után a Táci Református Egyházközség megválasztott lelki- pásztoraként szolgáltam. Lelkipásztori munkámnak nagyon hangsúlyos része volt a gyerekekkel, fiatalokkal való foglalkozás. Nagy örömmel tölt el, hogy ma vannak közülük presbiterek, aktív gyülekezeti tagok, akik nagy szeretettel és hűséggel szolgálják családjuk mellett a közösségeiket is, függetlenül attól, hogy Tácon élnek vagy sem. Éltem a nyolcvanas-kilencvenes évek falusi lelkészeinek mindennapjait, építkezésekkel, közműépítésekkel, orgona felújítással. A nyolcvanas évek második felében a szocializmus szorításának enyhülésével sokan fordultak újra az egyház felé, kereszteltették meg gyermekeiket, járatták hittanra, konfirmációi előkészítőre. Ennek hatására kerestem annak a lehetőségét, hogy pedagógiát tanulhassak. így nyertem felvételt 1989-ben az ELTE pedagógiai szakára. Az ELTE-n töltött egyetemi éveim alatt megváltozott a világ körülöttünk, vége lett a szocializmusnak, mint társadalmi rendszernek. Hirtelen nagy szükség volt arra a tudásra, amit az egyetemen tanulhattam.- 124
