Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Őrségi Egyházmegye
SZAKÁL ZOLTÁN 1980. augusztus 2-án születtem Székelyudvarhelyen református szülők harmadik gyerekeként. Szüleim egyszerű falusi gazdaemberek gyerekeiként kerültek városra a ’70-es években. Édesapám a faipar művészi szintjein érezte igazán jól magát, a fafaragás mellett az intarzia készítés csínját-bínját is elsajátította, a legtöbbet mégis asztalosként dolgozott. Gyerekkoromat meghatározta édesapám alkotás iránti elhivatottsága, és magam is igyekeztem elsajátítani tudását és praktikus gondolkodását. Az iskolai szünetekben sokat dolgoztunk együtt, és sokáig a faiparban szerettem volna én is elhelyezkedni. A Belvárosi Református Gyülekezetben való konfirmációm még kevésbé, az ifjúsági bibliakör közössége által már annál inkább indított Isten arra, hogy az Ő útját kezdjem járni. Hitre jutásomban szintén meghatározó volt egy hitoktató közvetlen, szeretetteljes személyisége és tanítása. Édesanyám banki alkalmazottként dolgozott sokáig, ebből is fakadt, hogy nővéremmel és bátyámmal bennünket precizitásra, rendre és felelősségteljes gondolkodásra nevelt. 1999-ben érettségiztem a székelyudvarhelyi Benedek Elek Református Gimnázium- és Tanítóképzőben. A gimnazista évek alatt érlelte bennem Isten az elérhetetlennek látszó lelkipásztori szolgálat iránti elhivatottságomat. A kolozsvári teológiára nem sikerült felvételt nyernem. Ebben az évben főiskolai szintre emelték a tanítóképzést Székelyudvarhelyen is, és egy évig még főiskolásként hallgatója voltam volt iskolámnak. A főiskola mélyítette a gyerekek szeretetét bennem, azonban az angol tanári szakterület teljesen idegennek bizonyult. Sokkal nagyobb élmény volt a helyi rádióban a „Református félóra” szerkesztése, melyet egy hitben járó kedves anyukával és a hang- technikában járatos férjével egy évig lelkesen végeztünk. Amikor 2000-ben egy baráti kapcsolaton keresztül Dunántúlra kerültem, mégis nagyszüleim kedves, egyszerű és derűs világa hiányzott a leginkább családom mellett. Több mint két év kemény munka várt rám az építőiparban, de rövid ideig dolgoztam faipari CNC-n és autóipari blankoló gépen is.- 100
