Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Mezőföldi Egyházmegye
Mezőföldi egyházmegye nem gyakorolt reám hatást. Mohón ettem Forgács Gyula162 és vele együtt sok hívő lelkipásztor „Kunhegyesi memorandumát.”163 Élénk figyelemmel kísértem Forgács Gyula és Sebestyén Jenő elvi harcát. Mindezekhez járult, hogy 1921-ben Kilitiben megalakult a Teológus Szövetség, ebből nőtt ki a későbbi főiskolás Soli Deo Gloria. Benne életre kívánkozó törekvések a kérdések özönét vetették elém. Nem egyszer megfordultam a MEKDSz (Pro Christo) konferenciáin és nyári tahi táborában. E körben ifjabb Victor János164 * egyénisége keltett bennem érdeklődést. De mindezek mellett lelki fejlődésemre, immáron boldog emlékű Vass Vince gyakorolt hatást. Bibliaköreiben, melyben a lelkipásztori elhivatásról, annak sok szépségéről és édes terheiről volt szó, nyerte el lelkületem alapvonását. Sajnálom, az ő dogmatikai előadását sohasem hallgathattam (mikor ezt adott elő, másutt voltam teológus), de Sebestyén Jenő „történelmi kálvinizmusa” mellett úgy vonzódtam Vass Vincéhez, mint a gyermek az édesanyjához. Mikor ő egyházkerületünk belmissziói előadója, s már ezt megelőzően Ceglédy Sándorral 162 Forgács Gyula Léván született 1879-ben. A gimnáziumot Léván, a teológiát Budapesten végezte, az 1901/02. tanévben Edinburghban teológiát hallgatott. Skót missziói másodpap lett Budapesten. 1910-1924 között Pécelen, 1924-től 1933-ig Sárospatakon volt lelkész, majd 1933-tól Budapesten a skót misszió lelkészeként szolgált. 1920-tól szerkesztője volt a Reformáció és a Református Igehirdető című folyóiratoknak. A református teológiák tananyagába az 1910-es évek elején került bele a belmisszió (elmélet, gyakorlat). A tanári kar többsége teljesen felkészületlen volt a témában, ezt a hiányt igyekezett pótolni Forgács Gyula A belmisszió és cura pastoralis című könyvével. A magyarországi egyesületek történetét feldolgozó részben a tagok által beküldött adatokra támaszkodik. A megjelenés sem volt egyszerű, a könyv előszavában 1925. május 27-én így ír erről: .JZddig írtam az előszót Pécelen 1915. június hó 25-én. Ezután a kézirat nyomdába került, és 1917. végére 16 ív el is készült. Ekkor azonban megakadt a munka, és szünetelt mostanig. Az okok közismertek. Végtelen fájdalom, hogy a könyv nem lehetett lelkésztársaim és a misszió barátai kezében nyomban a forradalmak után.” 1941-ben hunyt el Budapesten. ZOVÁNYI1977.204. GÉRA 2006c. 7. 162 Az első világháború és a forradalmak után megújulási mozgalom indult a református egyházban. Ezen mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt Forgács Gyula péceli lelkész. Konferenciákat tartottak, amelyeken a megújulás alapjait dolgozták ki. Ezek közül kiemelkedik az 1921 augusztusában Kunhegyesen tartott találkozó, ahol memorandumot fogadtak el 134 lelkész, tanár, tanító egyetértésével. így jött létre a Péceli Kör, vezetőségét Czeglédy Sándor, Forgács Gyula, Kájel Endre, Mátis Ferenc és Takaró Géza alkották. Reformáció címmel lapot indítottak. A konferencia a gyülekezetépítéssel, a liturgiával, a vallásoktatással és az államsegélyek felhasználásával foglalkozott, összességében az egyház átláthatóbb és szervezettebb működésével kapcsolatos javaslatokat fogalmazott meg. A kunhegyesi konferencián megtárgyalt kérdéseket az ún. Kunhegyesi Memorandumban foglalták össze. Javaslataikat eljuttatták az éppen ülésező zsinathoz is, ahol több észrevételt figyelemre méltónak találtak, de nem tárgyalták, ahogy az 1928. évi zsinaton sem. BOLYKI-LADÁNYI1987.44-48. 164 Victor János 1888-ban született Budapesten. A teológiát Budapesten végezte 1906-1910 között, majd két évig bölcsészetet hallgatott. Egy évet Princetonban is tanult. Részt vett az iijúsági mozgalomban: 1906-tól a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ), majd 1910-től a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSz) utazótitkáraként működött. 1913-tól vallástanár lett Budapesten. 1924-ben doktorált a budapesti egyetem bölcsészkarán. 1925-től teológiai professzor volt a budapesti teológián, előbb a filozófia-pedagógia tanszéken segédtudományokat (vallásfilozófiát, valláslélektant, teológiai enciklopédiát), majd rendszeres teológiát (dogmatika, etika) adott elő. 1932-1949 között a budapesti Szabadság téri gyülekezet lelkésze volt. Jelentős fordítói tevékenységet is kifejtett, ez irányú tevékenysége tíz kötetet tesz ki. A Dunamelléki Református Egyházkerületnek 1929-től tanácsbírája, 1945-től lelkészi főjegyzője, a Református Egyház című hivatalos lapnak alapításától, 1949-től főszerkesztője volt. 1954-ben hunyt el. ZOVANYI1977. 689. BERECZKY 2006. 725-728.-441-
