Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

ilyenhez nem ért.” Az elöljáróság mosolygott. Én azonnal magamhoz vettem az érdekelt gondnokokat, és munkához kezdtem, az öreg pedig pár perc múlva kiment, és nem is jött vissza. Mikor délfelé én már végeztem, csomagoltam, és kérdeztem, hogy hol van az öreg. „Nem tudjuk.” - válaszoltak az elöljárók. „Dé- kány189 uram!” - szóltam ekkor a dékánynak - „Menjen ki, és keresse meg, mondja meg neki, hogy végeztünk, mehetünk haza!” A dékány egy kis idő múlva jön nevetve, és így szól: „Az öreg odaát van a kocsmában, pálinkáz.” Egy hét múlva ismét Sólyba akart menni hátralékot rendezni, de ekkor már én is bele tudtam szólni, hogy ez már rendben van.

Ezután jöttek otthon az epizódok, kisebb-nagyobb események: részben komolyak, részben komikusak, a nevetségestől az öngyilkosság bejelentéséig és annak eljátszásáig. Mindezekkel nekem sok bajom, vesződségem volt, de én mindamellett is igyekeztem az öreg természetéhez alkalmazkodni, vele jól bánni. Meg is voltunk jól békében, jó viszonyban, úgyannyira, hogy mikor értésére esett, hogy engem Nagyvázsonyba helyeztek el, a fiával,190 a rádóci református lelkésszel191 együtt arra kért, hogy ne menjek el, maradjak mellette, ő nem a megállapított 21 forint kápláni fizetést fogja adni nekem, hanem teljes papi fizetésének a felét, hogy legyek hát vele felestárs. Én azonban ismervén betegségét, nem kívántam vele felestársnak lenni, ajánlását nem fogadtam el. Ezért-e, vagy bosszúból azért, hogy az esperes utasítását foganatosíttattam, az öreget az egyházi hivatalos intézkedésektől távoltartottam, de tény, hogy mikor én két év múlva Nagyvázsonyból az inotai lelkészi állásra pályáztam, a Hajmáskérre összehívott lelkészkijelölő bizottságban megjelent képviselőknek olyan információt adott, mely az inotaiakat lázba hozta, a választást megzavarta, az eredményét meghiúsította. Azt mondta a boldogtalan, hogy én sikkasztó vagyok. (Ez szójárása volt, melyet mindenkinek mondott, bárkiről volt szó.) Az inotaiak azután belekapaszkodtak ennek a szónak az egérfarkába, és fellázították ellenem az egész községet. Ezek is, a boldogtalanok nem vették észre az öregnek züllött ábrázatát, rövid eszükkel nem bírtak felemel189 A dékán (a latin deeanus = tíz ember elöljárója, tizedes szóból) hazánkban a középkor és újkor folyamán több területen is előforduló, általában választott tisztviselő neve volt. Az oktatás területén a dékán valamely egyetemi kar választott vezetője, az egyházigazgatás területén a katolikus egyházban az a kanonok, akit a káptalani testület általában egy évre választ gazdasági ügyei intézésére, az evangélikus egyházban pedig az egyházmegyék pénztárnoki és ügyészi teendőinek végzésére választott lelkész. DIÓS 1993-, II. 558. KÖBLÖS 1994. 17-18. ZOVÁNYI 1977. 145. A református egyházban a dékán (’dékány’) alighanem egyes vidékeken a pénztárosi feladatokat végző presbiter személyét jelentette. „Vagy on persellyé az eklésiának a dékány keze allatt." KÖBLÖS 2011.128.

190 A szövegben hibásan a fia szerepel.

191 Somogyi Gyuláról van szó, aki 1840. október 13-án született Balatonudvariban (Zala vm.), apja Somogyi Benjámin lelkész, anyja Rátzkevi Mária, Rátzkevi János volt udvari lelkész leánya volt. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait 1851-től 1862-ig Pápán végezte, kivéve a VI. gimnáziumi osztályt, mikor Felsőlövőn tanult. 1862-ben Balatonfüreden volt rektor, 1863-tól pedig segédlelkész lett Monoszlón apja, Somogyi Benjámin mellett. 1864-ben szentelték lelkésszé. Attól az évtől segéd-, majd 1865-tól rendes lelkészként Nagyrákoson, 1866-tól Szentgyörgyvölgyén. 1868-1910 között Egyházasrádócon szolgált. 1892-től 1910-ig az őrségi egyházmegye esperese volt. 1910. január 16-án 70 éves korában hunyt el. DREL I. 1. u. Egyházasrádóc. I. 11. DREKK O. 394t. 144. ZOVÁNYI 1977. 449. PATAKY1990.155,173,181. PATAKY1992.251,360,403. DPL1910.32,64.-1056-