Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

1926. július 11-én a teológia III. évfolyamának elvégzése után Szentkirályszabadján exmittáltattam, s ettől kezdve 1927. március 1-ig Szentkirályszabadján voltam segédlelkész. 1927. március 1-től 1927. május 15-ig Vörösberényben, 1927. május 15-től június 30-ig Balatonkövesden, 1927. július 1-től 1927. október 1-ig Kutason (belső-somogyi egyházmegye) segédlelkész voltam. 1927. október 1-től

1927. december 31-ig Felsőörsön voltam helyettes lelkész. 1928. január 1-től 1930. december 31-ig Veszprémben mint hitoktató lelkész szolgáltam. Vilonyai lelkészi állásom 1931. január 1-én foglaltam el. Úgy éreztem, nem a véletlen, hanem az isteni gondviselés intézte úgy a sorsom, hogy Vilonyára kerüljek. Hiszen Szentkirályszabadján, ahol felnőttem, üresedés alatt volt a lelkészi állás, s a gyülekezet nagy szeretettel kért, hogy várjam meg a nyugdíjazás lefolyását, és egyhangúan megválasztanak. Nekem eszembe jutott, hogy amikor mint kisgyermek jártam a vilonyai templomban, ez a templom mindig üres volt. A presbiterek és egyháztagok, akik bejártak hozzám Veszprémbe, és hívtak Vilonyára, azt mondták, hogy megújul itt az egyház, ha eljövök, s ők segítenek a munkámban. Azt gondoltam, hogy a jó Isten ami talentumot adott, azért adta, hogy itt, a szülőfalumban gyümölcsöztessem.

Bizony hamarosan úgy kellett éreznem, hogy az én híveim becsaptak. (Egy évig sem voltam itt, amikor erre rájöttem, s azóta minden vágyam az, hogy innen elmehessek.) Amikor állásomat elfoglaltam, a presbiterek kijelentették, hogy tűzifa-járandóságomat nem adják meg, mert elődöm azt már elengedte. Az egyházmegyei bíróság megítélt 6 öl tűzifát, de azt még sohasem kaptam meg.

A gyülekezet lelkileg és anyagilag lezüllött állapotban volt, amikor idejöttem. A templom renoválását megkezdték ugyan, de befejezve nem volt. A lelkészlakás elhanyagolva, az egyház pénztára üres. A készpénzjárandóságomat egy évig nem tudták megfizetni. A javadalmi földeket nem vették haszonbérbe, mert nem termettek.

1931. évben befejeztük a templom renoválását, ami 5313 pengőbe került, az összeget a politikai község adta. Vettünk egy 181 kilogrammos harangot 1154 pengőért. A pénzt a politikai községtől, magánosoktól (gróf Festetich János195 1000 pengő), s a megalapított nő- és ifjúsági egyesület útján szereztem be.

1932-ben a nőegyesület szép, új úrasztali fehér abroszokat szerzett be.

1938-ban a tanítólakás leégett. 8200 pengőért újjáépíttettem úgy, hogy államsegélyt szereztem, s az egyházközség tagjai csak annyiban járultak hozzá az építéshez, hogy a murvát és homokot meghordták.

195 Az adakozó helyesen gróf Festetics Sándor országgyűlési képviselő. DREL II. 217. a. 1932.15. Festetics Sándor 1882. május 31-én született Dégen, apja Festetics Andor volt. Tanulmányai végeztével diplomáciai szolgálatot tejesített Európa több országában. A felsőház örökös tagja, 1918. december 30-tól 1919. január 13-ig a Károlyi-kormány hadügyminisztere, 1931-től az enyingi választókerületben országgyűlési képviselő, emellett a Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetője volt. AII. világháború után a népbíróság 5 évre ítélte. 1949-ben, szabadulása után internálták, 1953-ban szabadult. 1956. szeptember 12-én hunyt el Balatonrendesen. SZEGHALMY1937.674. VARGA 1998.166-167.-1060 -