Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Veszprémi Egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

11 évig, majd bekövetkezett haláláig Hedrehelyen tanított. Anyám, Cserti Rozália szintén Csurgóról származott, szegény szülőktől, ősei alsok-sarkadiak voltak, emlékükről a szomorú végű alsoki jobbágylázadás adatai beszélnek az 1730-as évekből.

Az eddigiekből következőleg származásomra nézve belső-somogyi vagyok, gyermekkoromat mint kisded Hencsén, majd Nagykorpádon, Hedrehelyen s Csurgón töltöttem. Középiskolát Csurgón végeztem. Tanulmányaim ideje egybeesett az első világháború és az azt követő zűrzavarokkal, a nyugtalan állapotok hatását iskolai szereplésemen megállapíthatom. Gyermekkorom-ban paróchiák szomszédságában éltem, ahonnét jól látszott a paróchiáknak nemcsak dísze, de árnyéka is, mégis nemcsak a tréfás, de a legkomolyabb órákban is az a vélemény alakult ki felőlem, hogy lelkipásztor leszek. Teológiát 1926-tól az 1932-ben tett II. lelkészi vizsgáig a debreceni egyetemen végeztem. Segédlelkészi állást nem kaptam, s így a kápláni éveket előbb Hedrehelyen töltöttem, ahol az akkori lelkipásztor43 a keresztapa gondosságával fogadott maga mellé, azért a fizetésért, amit ő kapott káplán korában, ami ellátáson kívül heti 1 forintból (2 aranykorona, 2,32 pengő) állt, majd az akkor induló Szeretetszövetség diakónusaként az alsózempléni egyházmegyében végeztem taggyűjtő munkát. 3 testvérem közül Géza öcsém, diósjenői kántortanító44 értesített 1932-ben, hogy a balassagyarmati szórványgondozó segédlelkészi állás vállalkozó híján betöltetlen, s mert az akkori dunántúli püspök ilyen esetre ígérte, hogy a kerületbe bekebelezést nyerek, kérésemre ideiglenesen és feltételesen kinevezett balassagyarmati segédlelkésznek. Innen az egyházmegye esperese még az év őszén maga mellé rendelt Szokolyára. Két és fél évig voltam szokolyai káplán.

1935-ben a hajmáskéri gyülekezet hívott meg lelkipásztorának, s ez állást

1935. március 1. óta töltöm be. Jelentősebb események ez idő alatt az egyház életében: 1936-ban lelkészlakás kibővítése, 1937-ben tanítólak bővítése és renoválása, 1939-ben templom és templomtér rendezése, 1940-ben a gyülekezet kebelében Hangya szövetkezet felállítása, bérház és tanoncotthon építése, 1941- ben, az egyház restituálásának 150. évében gyülekezeti szeretetház építése, 1943- ban temetői ravatalozó építése. Anyagiakban figyelemre méltó megerősödés mellett a gyülekezetben aggasztó tünetek vannak. A katonai táborral együttműködő javítóműhelyek fejlődése a földműves népet az eliparosodás felé tereli, ide vonz fluctuáló néptömegeket, s a megváltozó életformák elsöpréssel fenyegetik azokat az erőket, miket az eddig egyensúlyban levő gyülekezet életében a tradíció képviselt.

4,i Kuti József 1931. januártól augusztusig volt segédlelkész Hedrehelyen. 1904-1932 között Németh József szolgált a gyülekezetben. DREL1.1. u. 1.2,4.

44 Kuti Géza 1930-tól 1947-ig volt a diósjenői református elemi iskola tanítója. Az államosítás után Diósjenőn lett az állami általános iskola igazgatója, majd Verőcén igazgató. Nyugdíjasként 1981- ben hunyt el. Felesége Soós Róza tanítónő volt, aki 1930-1947 között Diósjenőn másodtanítóként működött. Egyetemes Névtár. 1935. 82.1941.99. NAGY 1993.84-85,89.-993-