Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

kus egyháznak ugyancsak Újtelepen a Bányatársulat építtetett egy fényes templomot körülbelül 650000 (hatszázötvenezer) pengő értékben. így néz ki a Bányatársulat egyenlő elbírálása. De ez csak egy a számtalan példa közül. Egyszóval az a sok mellőzés, megérteni nem akarás, amellyel a lelkipásztor - gyülekezete érdekeiért harcolva - találkozik, nagyon sok álmatlan éjszakát szerez. Érzem, hogy idegeim lassan, de biztosan mondják fel a szolgálatot, amelyet elősegít még az a szomorú tapasztalat, hogy a gyülekezetem tagjainak jelentékeny részének a lelkét miként fertőzték meg a káros, sőt átkos eszmék. De - hála az Isten kegyelmének - van azért erős magva a gyülekezetnek, amely nemcsak példát mutat, de értéket képvisel nemcsak a Bányatársulat, hanem az egész bányatelep előtt is.

Perjési Ferenc vallásoktató lelkész

A Tiszántúlról származom. Szabolcs megyének Balkány nevű nagyközségében pillantottam meg először a napvilágot, 1901. szeptember 29-én.

Édesapám, Perpéth Ferenc az ottani református elemi fiúiskolában volt tanító, majd igazgató.211 Eredetileg papnak készült Sárospatakon, de háromévi teológia után szüleinek szegénysége folytán arra kényszerült, hogy úgy nevezett rectoriára menjen ki Mezőcsátra. Ott is maradt, megnősült, és letette a tanítói vizsgát. Első felesége halála után Balkányba választották meg kántortanítónak, s ott vette feleségül édesanyámat. O a Sárospatak melletti kis Petrahó (ma Bodroghalász) nevű községből származott. Szülei és ősei évszázadokon át ott éltek, mint egyszerű föld- és szőlőműves emberek. Idegen hangzású nevük arra mutat, hogy a tatárjárás után a Hegyaljára telepített olasz (némelyek szerint vallon) telepesek utódai. Sárospatak ősi kollégiumának hatása volt, hogy a reformációt ezek a telepes községek mind befogadták, s ma is csaknem mind tiszta reformátusok (Olaszliszka, Bodrogolaszi). Apai részről tehát századokra visszamenőleg magyarrá lett református családból származom.

Édesanyám, Szilágysomlyói Szilágyi Piroska úgy apai, mint anyai ágon tősgyökeres magyar református család leszármazottja volt. A Szilágyságból eredő család lelkipásztorokat és tanítókat adott egyházunknak. Anyai nagyapám kántor-tanító volt Balkányban.212

Szüleim tehát magukkal hozták hazulról a hitükhöz és egyházukhoz való törhetetlen ragaszkodást, és ezt oltották belém már kicsiny gyermekkoromban is. Négyéves koromtól kezdve kézen fogva vitt édesapám a templomba, maga mellé ültetett az orgona padjára, s az otthon tanult szép énekeinket vékony gyermekhangon, áhítatos lélekkel zengedeztem. Ebből a nevelésből ered lelkipásztori elhivatásom tudata. Amikor még egész kicsiny gyermekkoromban kérdezgették tőlem: „Mi leszel, kisfiam?”, azt a rövid, de találó választ adtam: „Pap!”

211 Perpéth Ferenc még 1928-ban Balkányban tanított, majd nyugalomba vonult, 1930-ban a faluban élt. Egyetemes Névtár. 1911. II. 12.1912.240.1913-15.16.1930-32.159. SEBESTYÉN 1928. 207.

212 Szilágyi Lajos 1885-ben tanító és orgonista volt Balkányban. Egyetemes Névtár. 1886. 275.-967-