Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

szolgálat volt. Az elesett embereknek, a bűn miatt megkötözött és beteg embereknek az életében nagy értékű intézmény ez.

Hazajutás után Németh István püspök segédlelkésze lettem. Szerető, meleg, atyai szíve volt. Szívesen, örömmel voltam Balatonkenesén segédlelkész. A jeles papi vizsga után Csapon, majd Komáromban dr. Antal Géza püspök segédlelkésze voltam. Rendkívüli, geniális pénzügyi kapacitás volt, de amikor a bajbajutott segédlelkészeken segíteni kellett volna, úgyhogy kicsi fizetésüket gyorsan és pontosan megkapják, nem éreztük meg pénzügyi kapacitását, sőt kikaptunk, mert a Konventnél - közvetlenül - sürgettük a bajaink gyors orvoslását.

Neszmélyi lelkész lettem. Ide kerültem először büntetésből mint renitens faluba. Megválasztottak lelkészül 1926-ban. 1927. november 1-én iktattak be lelké- szi állásomba. Beiktatott Lőke Károly esperes. Textusom a beiktatáson: II. Kor. 1:4. Hála az Istennek, aki diadalra vezet minket a Krisztusban.

Beiktatásom után 1928. május 31-én megvolt az esküvőm. Feleségül vettem Hatvani Erzsébetet, Hatvani Lajos állami tanítóképzői tanár161 leányát. Azóta négy gyermekünk van. Feleségem okleveles tanítónő.

Feleségem az evangéliumot megszeretve, már fiatal kora óta az evangélium szolgálatában van. Még lánykorában konferenciákon és jó könyveken keresztül a református evangéliumi egészséges kegyességnek a birtokába jutott. Nagyobb egyházi szolgálata az volt, hogy a győri református gyülekezetben töltött néhány hónapot mint Molnár Mária utóda. A gyülekezetben a nőegylet vezetése, a személyes missziói munka, (!) a kisgyermekes mamáknak lelki és szellemi vezetést is ad, vezeti a kis vasárnapi iskolát. A nők körüli pasztorálás tartozik a legfontosabb lelki munkája közé.

A neszmélyi gyülekezetben való szolgálatom első ideje a tájékozódásban telt el. Amikor első megérkezésemkor az állomásról begyalogolva a harangozó kíséretében beszélgettünk, azt kérdeztem a harangozótói, aki azóta már nincsen az élők sorában, vannak-e a neszmélyi református gyülekezetben bibliát olvasó emberek, azt felelte, van egy, de az baptista. Ennek az egyszerű harangozónak a véleménye körülbelül a közvélemény volt: azaz a református ember, ha naponkint bibliát olvasó és aszerint élő ember lett, úgy az már nem református. Mekkora elkanyarodás ez a XVI. <századi> Ige egyházától! Ebben az időben a helybeli baptista imaház összejöveteleire nagyobb csoportban jártak el a reformátusok, mint saját templomukba. A református ismereteknek a hiánya volt ennek az oka, és az, hogy a szomjazó lelkek kerestek valamit, nem csupán a kíváncsiság vitte őket a kerítésen kívüli összejövetelekre.

Ezzel a lehetetlen felfogással szemben tenni kellett valamit. A református hitvallások, a Szentírás nagyon ismeretlen volt. A Szikszai-imádságos könyv

1 Hatvani Lajos Makón született 1876-ban. A sepsiszentgyörgyi tanítóképzőben működött ének-zenetanárként, de 1920-ban kiutasították Romániából. Pápára került zenetanárnak a Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézethez. A harmonium és az ének óraadó tanára volt a teológián is. 1939. augusztus 12-én 63 éves korában hunyt el. DPL1939.169. TUNGLI1997.48.-948-