Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Tatai Egyházmegye
Tatai egyházmegye Majd 2000 pengős államsegéllyel az iskolatermek rothadt padlózatát is eltávolítja újjal helyettesítettük, hogy tanuló gyermekeink egészségét a sokszor fenyegető betegségtől ezzel is lehetőleg megóvjuk. Temetőnek is megfelelő új helyet szereztem, kérelmeztem 1 katasztrális hold- nyi területen a község telkes gazdáitól, mit csak 12 évi türelmes várakozás után adtak meg, mert ezzel is féltették legelőilletőségük csorbulását, és nem respektálták eléggé szegény zsellértársaikat mint hozzájuk hasonló isteni teremtményeket. Hogy valóban szerettem itt, e vidéken lakó magyar népünket, azzal is bizonyítani tudom, hogy 1928-ban személyesen megírt és Budapestre vitt kérvénnyel kérelmeztem a magyar királyi vasútigazgatóságnál - a bajnai, nagysápi, őrisápi pusztai, stb. lakosok aláírásával - avégből, hogy az ebszőnybányai és táti megálló őrházaknál, azokkal kapcsolatban az utazók részére, kik néha sokan 50-en, 80-an is vannak, a hideg, az eső, a szélvihar ellen kis menedékhelyet, várótermet építtetnének. Lelkipásztori szerény kérésem ott is meghallgatásra talált, s azóta nem kell az utazó, nemegyszer áldott állapotú, jó magyar asszonyoknak, stb., kiknek féltőn reszkető példája több alkalommal megrázott, fagyban, esőben kívül ácso- rogva, dideregve állniuk és várakozniuk. Dicséret illesse azért e helyen is részünkről a velünk hamar jót tett vasúti igazgatóságot! A leírtak mind mutatják, hogy szíwel-lélekkel igyekeztem szolgálni híveim, magyar testvéreim érdekét. Azért ők is némileg honorálni akarták érettük tett sok munkámat, fáradtságomat (!), mikor 1935-ben, 40 éves szolgálati jubileumom alkalmával egy vasárnapon az iskolánál ünnepélyt tartván ezüstveretű, szép bibliával ajándékoztak meg, melyre ezt verették: „40 éves szolgálatára László Zsigmond református lelkipásztorunknak a megemlékezés és szeretet jeléül. 1935. Nagysápi református gyülekezet.” Krisztus urunk tanítása szerint igyekeztem jót tenni a szegény árvákkal, egyházakkal is, és mindenekfelett azzal a jó pápai főiskolával, mely 13 éves koromban - atyám elhalálozása után - engem is gyermekévé fogadott, a Szondy- Kenessey-féle agentiális kegyes alapítvány144 kamatában évek során részesített. A Kálvineumok, a dorogi, bánhidai, kisbéri, érsekújvári, pápai új templomok, nagysápi tanítónői ház épületébe, ha csak néhány téglát is, nagy készséggel behelyezhettem, örülök az én szívemben, hogy ezt az én jó Istenem megengedte nékem! S még jobban örülök, hogy a pápai kedves Alma Méternek, melynek szellemiekben gazdag emlőjén és pótolhatatlan jóságú szíve árnyékában nőttem fel, így a gimnáziumnál, mint nőnevelő intézeténél és teológiai akadémiájánál is 500+500+500 pengős hálásan szíves alapítványt tehettem, e földön volt drága jó Kedveseim ’s a magam nevére, emlékezetére!!! 144 A Szondy-Kenessey alapítványról általában már egy korábbi jegyzetben írtunk. Egyik ága, az agentiális alap eredetileg 4000 rajnai forintos összeget tett ki, kamatai a bécsi udvarnál szolgálatot teljesítő református ágens (vallási ügyvivő) költségeinek fedezését szolgálták. Az ágensi hivatal kiegyezéskori megszűnése után az (1926-ban 118575 koronát kitevő) alap kamataival a pápai református főiskola szegény tanulóit, illetve a dunántúli református egyházkerület elszegényedett gyülekezeteit támogatták. FARAGÓ 1937.93.-941-
