Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

együtt mind többet kívánt, amit a nép magában teljesíteni nem tudott. Azért egyetemes egyházunk az államtól adócsökkentési segélyt kért és kapott. Alulírott a nagysápi református egyháznak évi 723 pengő összeget eszközöltem ki, annyit, amennyit a tatai református egyházmegyében egy gyülekezet sem kapott, s talán ma sem kap.

Mindig több és több jót igyekeztem híveimmel, egyházunkkal tenni, s mégis akadtak irigyek, gáncsoskodók, kik ottan-ottan elégedetlenkedtek, és ahol lehetett, bujtogattak. Leginkább a gazdák sokallották a törvényes adókulcs szerint való adózást. Elfelejtették, hogy akinek több adatott, több is kívántatik attól.137 Ilyenek a gyülekezetben mindig voltak és lesznek is, míg szívükben igazi, krisztusi szeretet nem lakozik.

Az ilyen elégedetlen, torzsalkodó lelkek az első világháború (1914-1918), a forradalmak és kommün alatt sok bánatot, keserűséget okoztak nekem és családomnak. Nem volt elég nekik, hogy Borsos Béla rektor úr138 helyett, ki hadba vonult, négy (4) éven át ingyen, díjfizetés nélkül tanítottam a nagy és ismétlőiskolás gyerekeiket, hogy a rektor 8 tagú családja a rendes évi fizetés élvezetében meghagyatva ne lásson szükséget. Templomban, temetéseken a tanuló gyerekekkel egyedül végeztem az éneklést, fungálást, és egy 15 éves fiú segítségével kellett 30 katasztrális hold földön gazdálkodnom, mégis azt kiabálták a kajánok: „A papok mind herék, kik nem dolgoznak, csak a hívek munkaerejéből ingyen élnek. Lapulevelet kell kötni lábukra, és ki kell hordani őket a...!”

Ezt tették különösen a kommunizmus ideje alatt Nagysápon, hol kellő szigorúságom miatt két májusvasárnapi gyűlésen más papot akartak a nemzetközi betyárok választatni, de az okos többség miatt ez nem sikerült nekik. A munkás- tanáccsal elkobozták az egyház összekuporgatott pénzvagyonát, kötvényeit, anyakönyveit, stb., stb., s elvitték a községházára. Mikor aztán őrjöngő Kun Bélájukkal megbuktak, az okmányokat, fő- és anyakönyveket visszaadták, de a pénzt mind elherdálták.

Örök szégyene e kálvinista népnek, hogy abban a csúnya időben így megtagadta magyarságát, igaz hazafiságát, nem reám, hanem a részeges zsidó kalandorokra hallgatott, miattuk engem üldözött. S bár a nihilista Patay Lajossal felírtak, hogy nagy honszerelmem bátor hirdetése és meg nem tagadásáért hűvösre tesznek és elpusztítanak, de ez sem teljesedhetett be. Isten megtartott, sőt Horthy

137 Lk 12,48

138 Borsos Béla 1879-ben született Nagysápon (Esztergom vm.). A gimnázium I—III. osztályát az 1891/92-1894/95. tanévben Pápán végezte. 1899-től Lábatlanon tanított, megszervezte a községben az énekkart. 1906-ban orgonista-kántortanítójává választotta meg a nagysápi gyülekezet. A nyolc gyermekes családapa 1914. augusztus 3-án, az első mozgósításkor vonult be Nyitrára, a 14. honvéd gyalogezredhez. 1915-ben orosz hadifogságban volt. 1921-ben halt meg Oroszországban. DREL II. 70. a. 1900. 5. 1907. 16. 1915. júl. közgy. Esperesi jelentés. 10. Pápai Református Kollégium értesítői. 1891/92. 59.1892/93. 94.1893/94.124,151.1894/95.100. Egyházkerületi Névtár. 1900. 86.1901.107. 1902. 107. 1903. 73. 1904. 73. 1905. 72.1906. 73. 1907. 94. 1908. 202-203.1909.154-155. 1910. 156- 157. Egyetemes Névtár. 1911. II. 119. 1912. 122. 1913-15. 84. DPL 1902. 205. GERECSEI 2000. 65. BOKROS 2000.130.-939-