Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

fényes külsőségek között ültük meg, amelyen ünnepi beszédet a pápai nőnevelő intézet igazgatója, dr. Kőrös Endre tartott. A szenvedéseken átment magyar falu mintha megértette volna az idők figyelmeztetését, hogy egy szellemibb világ jön, és ebből a gyülekezeteknek sem szabad kimaradni. Dr. Antal Géza püspök úr 1929-ben meglátogatta gyülekezeteinket, és akkor igen találóan mondotta az öreg gondnok: „67 esztendőket az Úr kegyelméből megértem, de református püspököt még gyülekezetünkben nem láttam, Isten ezt is meg engedte érnem.” A két gyülekezet külső és belső képe a nagy kiterjedésű szórvánnyal és a harmadik kis bakonyi faluval együtt örvendezett.

Családom kedves csendjét szörnyű csapás verte fel. Piroska leányunk, aki szép talentumokkal volt elbocsátva, 1928. december 27-én elhunyt. Most láttuk csak, hogy milyen nagy fájdalom is a gyermek koporsója mellett megállani, és minden gyermek koporsójánál a maga gyermeke jelenik meg a gyarló lelkipásztornak. Az igazi megbecsülésen és szereteten alapuló lelki közösség ott, a gyermek koporsójánál mutatkozott a gyülekezet és pásztora között.

1930-ban Isten a harmadik gyermekkel áldotta meg házasságunkat, akit Tivadar névre kereszteltünk, és vele újabb öröm költözött szomorú szívünkbe.

Aszári lelkipásztori működésemnek több intelligens ember is hűséges támogatója lett. Thaly Dezső egyházmegyei tanácsbíró, későbbi egyházmegyei gondnok mint kisbéri jószágigazgató11’ és Barabás Lajos nyugalmazott méneskari alezredes115 116 imádkozó életükkel mindig a leghűségesebb munkatársak voltak, és a nagyobb szabású ünnepélyek megrendezésében és propagálásában mindig a legnagyobb odaadással támogattak. így teltek a napok, amikor Isten beleszól újra életembe, és 1931. év egyik februári délutánján telefonon közölték velem, hogy a nagyigmándi gyülekezet presbitériuma személyemmel óhajtaná betölteni a megüresedett lelkipásztori állást, amit 1 és félévi szolgálat után elhagyott lelki- pásztora.117 A megoszlott és pártoskodó gyülekezet nehéz küzdelem elé állított.

115 Thaly Dezső 1901-től a mezőhegyesi ménesintézet gazdasági segédtisztje volt, majd gazdasági ellenőr előbb 1906-tól Mezőhegyesen, később 1907-től Kisbéren, ahol 1910-től gazdasági intéző, majd jószágfelügyelő és jószágigazgató lett. Emellett 1929-től magyar királyi gazdasági főtanácsosi címet viselt, 1935-től pedig mint nyugalmazott főfelügyelő a tatai egyházmegye gondnoka lett. Tiszti Címtár. 1901. 491. 1902. 506.1903. 507. 1904, 268. 1905. 284. 1906. 305. 1907 310. 1908. 315. 1909. 329. 1910. 347 1911. 349. 1912. 354. 1913. 369. 1914. 378. 1915. 381. 1916. 403. 1917 417 1918. 353. 1927 204. 1928. 211. 1929. 237 1931. 226, 443. 1932. 248. 1936. 370, 474. 1937 444, 550. 1938. 384, 488. 1940.432,546.1941.492,618.1942.555,688.1943.595,735.1944.611,751.

116 Barabás Lajos 1897-től a földművelésügyi minisztérium VII. főosztályán a lótenyésztési csoportban volt beosztott hadnagy, 1901-től a fogarasi ménesintézetnél, 1903-tól pedig a kisbéri ménesbirtokon számvivő hadnagy, az utóbbi helyen 1905-től főhadnagy, 1911-től 1918-ig pedig számvivő százados. Tiszti Címtár. 1897. 434. 1898. 467. 1900. 481. 1901. 490. 1902. 506. 1903. 506. 1904. 267. 1905. 284.1906. 304.1907. 303. 1908. 308.1909. 321.1910. 338.1911. 340.1912. 344.1913. 359. 1914. 367.1915.370.1916.392.1917.399.1918.334.

uí Vincze Géza 1889-ben született Kalotaszentkirályon (Kolozs vra.). Tanulmányait Kolozsvárott végezte. Kolozsváron, Czegőtelkén (Szolnok-Doboka vm.), Istvánházán (Alsó-Fehér vm.) és Fogara- son segédlelkészként szolgált, majd 1915-1923 között Marosszentimrén (Alsó-Fehér vm.) lelkészke- dett. 1924-ben Győrben, 1924-től Budapesten segéd-, 1928-tól 1931-ig Nagyigmándon rendes lelkész volt. 1931-ben visszatért Budapestre, vallásoktató lelkész lett. 1950-ben vonult nyugalomba. 1964.-931-