Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Tatai Egyházmegye
Tatai egyházmegye A küzdelmes esztendők gyümölcseként 1933. június 17-én tanítói oklevelet a pápai állami tanítóképző intézetben, majd 1934. év szeptember 6. napján segéd- lelkészi képesítést nyertem a pápai Teológiai Akadémián. Szolgálhattam immár, s szolgáltam is 1934. év augusztusától igaz szívvel a mindenható Istennek, amikor is szülővárosomba, Tatára kerültem Gál Endre lelkipásztor78 mellé segédlelkésznek. Kétévi szolgálat után ért az a kitüntetés, hogy Lőke Károly esperes úr mellé kerülhettem szolgálatom továbbfolytatására 1936. augusztus 1-én. Gyakorló éveim alatt különösen áldásos volt e két esztendő, amit Szomódon tölthettem, hol nemcsak lelkiekben gazdagodtam, hanem a nagy gyakorlati tudással bíró esperesem szíve egész melegével vezetett be a kis gyülekezetek gyakorlati ügyeivel való helyes tevékenységbe. 1937. februárjában, 17-én jó lelkészi képesítést nyervén választhatóvá lettem. Itt, Szomódon ért 1938 márciusában az a kiválasztás, hogy a héregi gyülekezet lelkipásztorává hívattam meg, s állásomat az év augusztus 1-vel el is foglaltam. A hosszú nehéz esztendők a sok-sok, sokszor megoldhatatlannak látszó akadályaival a jó Isten kegyelméből a múlté, de nem feledtem, hogy csak Vele járhattam meg ezt az utat, s eddig is O vezetett. Azért életemmel, hitemmel s Istentől kapott adottságaimmal szolgálni kívánom Őt, hirdetni az Ő nagy dicsőségét. Soha nem lankad el ajkamon az ének és a magasztalás. A héregi állás elnyerésével a teljes életre kijutó küzdelem nem maradt el ismét. Nem keserített el az a körülmény, hogy a jó Isten éppen engem egy olyan gyülekezet lelkipásztorául hívott el, ahol már minden a pusztulás nyomait hordozta magán. Nagy feladatot bízott reám az Úr. Romokat építeni. Nem visszariadni a nehézségektől, de Isten segítségével szolgálni, munkába állani, egy egész élettel Isten dicsőségét hirdetni volt a célom, s ez ma még erősebb vágyam. A reám bízott feladat végzéséhez szükséges hű segítőtársat is megadta az Úr néhai Pálfy János és néhai Nagy Julianna kisbirtokos szülők leányában, Lídiában, kivel 1938. november 26-án kötött házasságomat megáldotta a tatai református templomban Hegyi Sándor nagykőrösi vallástanár, első unokabátyám.79 78 Gál Endre apja Gál István tanító volt. Endre Szőnyben segéd-, Gigén és Alsókban helyettes lelkészként működött. 1923-1925 között Utrechtben tanult. Hazatérte után Kadarkúton, Tatán, ismét Kadarkúton, majd Kaposváron volt segédlelkész. 1927-1936 között Tatán szolgált lelkészként. 1936. július 19-én hunyt el 37 éves korában. DREL II. 70. a. 1937. júl. közgy. Esperesi jelentés. 8-9. TREL törzslap. TtREL I. d. 11. Tata. 1,28. DPL1936.133. 79 Hegyi Sándor 1897. június 15-én született Tatán, apja Hegyi Sándor napszámos, anyja Szőke Karolin volt. Középiskolai tanulmányait Tatán, a Kegyesrendi Főgimnáziumban végezte. A teológia első két évfolyamát Pápán hallgatta, majd Budapesten tanult. 1921-ben az első, a 1923-ban a második lelkészképesítő vizsgát is Budapesten tette le. Gödöllőn segédlelkészként, Cegléden szintén segéd- és vallásoktató lelkészként szolgált. 1923-1925 között Utrechtben tanult. Hazatérése után segédlelkész volt Nagykőrösön, Budapesten, majd Cegléden. 1924-1925 között a Soli Deo Gloria Szövetség elnöke, majd 1925-1926 között főtitkára volt. 1929-1935 között Carteret (New Jersey, USA) városában rendes lelkészként szolgált (lelkésszé is ott szentelték). 1935-1948 között a nagykőrösi Arany János Református Gimnázium vallástanáraként működött. Az 1935/36. tanévben SDG Kollégiumokat szervezett Nagykőrösön. Részt vett a II. világháborúban, fogságba esett, ahonnan 1947. október 5-én tért haza súlyosan leromlott egészségi állapotban. 2 hónap szabadság után újrakezdte a tanítást, de-914-
