Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Tatai Egyházmegye

Tatai egyházmegye

nagyon szerettek, és pontos, lelkiismeretes munkámért megbecsültek. Bajtársaim, kik élnek, ma is jelét mutatják bajtársi szeretetüknek. Hosszú harctéri szolgálat után, 1917. október 28-tól november 17-ig voltam először üdülési szabadságon otthon. Az erdélyi, román frontról 1918. február 23-tól május 26-ig mentem haza újra tanulmányi szabadságra, amikor Pápán elvégeztem a teológiai akadémia I. évfolyamát.

1918. június 20-án, hosszú utazgatás után visszaérkeztem a 60. gyalogezredhez, mely akkor Odessában volt mint megszálló csapat. 1918. augusztus 25-én a 221-ik számú ezredparancs szerint hadnaggyá neveztek ki, miután már augusztus 20-án a 216. parancsban a Károly csapatkeresztet is megkaptam. Rangszámom volt: 3740.

1918. augusztus 31-én mint őrparancsnok 102 emberrel szolgálatban voltam a Fabrik Jalowikovban elhelyezett lőszerraktárban Odesszában. Délben váltottak le bennünket. Délután 3 óra tájt hatalmas robbanás vetett le pihenőhelyemről a szomszédos Brodszky cukorgyár egyik épületében. Ládástól repült a lőszer. A katonák mind szétfutottak, a tenger kiömlött, házak dőltek össze. Kiderült, hogy orosz villanyszerelők pokolgépeket helyeztek el a lőszertelepen. Isten megsegített, semmi bajom sem történt.

1918. október 12-én mint létszámfeletti, nagy frontszolgálattal rendelkező tisztet hazafelé irányítottak. Jekaterinoslavból 1918. november 3-án indultam el hazafelé. Már a forradalom szelei fújtak. Viszontagságos utazásom volt. Brest- litowsk, Warsó, majd Posen következett a Wistulán való hajóút után. Frankfurt Oder, Guben, Chemnitz, Hof, Weiden, Regensburg, Passau, Linz és Wien voltak az állomásaink. Wienben mindent elszedtek a katonáktól. Az én poggyászomat egy volt osztrák bajtársam, egy hadnagy adta vissza. Pozsonyon át hazautaztam. 1918. november 19-én Komáromban leszereltem, és szüléimhez Apácaszakállasra mehettem. 1920. június 15-ig egészen elvégeztem a teológiát. Első lelkészképesítő vizsgát 1920. október 2-án, második lelkészképesítő vizsgát 1921. szeptember 6-án tettem, mindkettőt jeles eredménnyel Pápán.

Németh István püspök 1920. október 2-án maga mellé vett segédlelkészének Komáromújvárosba, hol 1921. február 22-ig szolgáltam. Majd Szőnybe kerültem, az akkor már beteg Őzike Lajos esperes-lelkész segítségére, február 23-án. Április 24-től, Czike halála után helyettes lelkész lettem. Innen Ászárra helyeztek, az Antal Lajos28 halálával pásztor nélkülivé vált gyülekezetbe. Ászáron 1921. októ28 Antal Lajos, Antal Géza püspök bátyja 1860. január 10-én született Tatán, apja Antal Lajos ügyvéd, anyja Nagy Lídia volt. Elemi iskoláit és a gimnázium alsó 4 osztályát Tatán végezte, ezután 2 évig Nagykőrösön, majd Pápán tanult, ahol 1877-ben érettségit is tett. 1877-1881 között szintén Pápán végezte a teológiát. Tapolcafőn segéd-, Lábatlanban, Étén helyettes, majd Bokodon és Kocson segédlelkész volt. Az 1884-ben Kaposváron tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1885- ben az ászári gyülekezet választotta lelkipásztorának, ott szolgált 1920-ig. A tatai egyházmegyének számvevője, tanácsbírája, aljegyzője, majd 1903-tól főjegyzője, 1917-1920 között esperese volt. A gesztesi járási takarékpénztárnak 1890-től igazgatósági tagjaként, 1900-tól vezérigazgatójaként a közéletben is szerepet vállalt. DREKK O. 394t. 211. TREL Kgy. jkv. IV. 450,482,498, 503, 516. TtREL I. 8. d. 6. Ászár. 1,16-18. DPL 1920. 16. BARSI1943.13. ZOVÁNYI 1977. 624. GERECSEI 2000. 64. VÁRADY 2001.208,369. VÁRADY 2002.700.-888-