Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Tatai Egyházmegye
Tatai egyházmegye táncra kerekedett, s táncra invitálta a gyülekezet ifjúságát is. Volt egy másik, aki tántorogva ment a szószékre zsebében a pálinkás butykossal. Csodálatos útjai az Istennek: alvó gyülekezet ott, ahol rendes emberek voltak a lelkészek, s ilyen lelkészek után: éhező lelkek. De meg lehet érteni! Megvan a logikus összefüggés! Ezek még evangéliumpótlékot sem kaptak! Oh, de átkoztak a sok adókért! S hogy áldottak néhány év múlva, amikor még nehezebb lett volna tető alá hozni a templomot! Neszmély nevezetes fordulat életemben. Itt ismerkedtem meg Fonod Máriával, néhai Fonod Márton sóbányai főmázsatiszt leányával, a valamikori neszmé- lyi lelkész, Fonod János11 unokájával, aki másfél év múlva feleségem lett. De ebből is micsoda bajok lettek ott, Neszmélyen a lelkészi családdal! Végre is perre kellett mennünk, s én ítéltettem el rágalmazás címén, olyan ítélettel, amikor közvetlen az ítélet kihirdetése után az ítélőbíró tanú előtt (Szijj József, akkori tatai káplán, ma takácsi lelkipásztor is ott volt) tette ezt a kijelentést: „Tiszteletes Úr, meg vagyok győződve, hogy magának van igaza, de én nem ítélhettem másként, miért kérte a megesketésüket!?” Majd az Isten ítéljen felettük! No, ítélt is már! Helyet adtam az Isten bosszúállásának. Ezek miatt kértem az elhelyezésemet is. Kiszabott munkámat különben is elvégeztem. Dadra szerettem volna visszakerülni, ahol a lelkészi állás rövidesen megüresedik. Erre ígéretem is volt, ha rendbe hozatom a templomot. Annál inkább meglepett, mikor a kért elhelyezés megérkezik: Komáromba. Szervezni az egyházat! Nem volt még elég a nem kívánatos munkából? No, nem megyek! Kapóra jött, hogy prédikáció közben véres köpetem volt. Megvizsgáltattam magam. Az orvos eltilt a prédikálástól, beteg tüdő címén. Jóhiszeműleg, de tévedett, betegszabadságra hazajöttem. Itthon bizonyosodott be előttem is, hogy e vér nem beteg tüdőből, hanem beteg fogból jött. Arra jó volt, hogy Komáromtól megmentett. Közben már kértem az elbocsátásomat a kerületből, s átvételemet Duna- mellékre. Könnyen ment, kevés volt a káplán. 1923. április 1-re Abonyba rendeltettem a kecskeméti egyházmegye esperese12 mellé. Itt igen kedves környezetbe kerültem. Mielőtt erről emlékeznék, még meg kell állnom valami mellett. 11 Fonod János 1791-ben született Nemesócsán (Komárom vm.). Tanulmányait Debrecenben végezte, majd szőnyi és nagymegyeri rektor volt. Tárkánja káplánkodás után 1825-ben Szendén lett lelkipásztor, onnan 1828-ban Neszmélyre került, ahol 1850-ig szolgált. 1852-ben hunyt el. DREL 1.1. a. 4. 256, 525. DREL 1.1. a. 5. 2,180. DREL II. 70. a. 1833.1, 5, 8.1835.11.1836.1.1837.1, 20.1838.1. 1839.15.1840.1,2.1842.1.1843.1.1844.1.1845.1,14.1846.1,13,23.1847. 26.1848.1,30. DREL II. 70. a. 4. 51, 84,121,130,147,154,155,157,165,166,170,175,180,182,192-193,194,196-197,201, 213,222, 223, 239. DREL II. 70. b. 1816.10.1824. 24.1825. 24.1826. 25.1827. 21.1828. 2.1829. 6.1830. 6.1832. 8.1833. 9.1834. 5.1835. 4.1836. 4.1837. 5.1838. 4.1839. 3.1840. 6.1841. 8.1843. 9.1844. 3.1845/46. 12.1846/47.11.1847/48.4. DREL II. 259. a. 1820.7.1822.38.1825.13,14. DREKK 0.394t. 53. TtREL I. 8. d. 6. Búcs. II. 9,25. Dunaalmás. 36,40. d. 7. Dunamocs. 26 (Fonod István!), 27 (Fonod Mihály!), d. 8. Kocs. III. 1. Marcelháza. 5. d. 9. Neszmély. 2, 7-8. d. 11. Szend. 5 (hibásan csak 1826-ban ment Tár- kányból Szendre!). Tárkány. 2. Vágfarkasd. II. 10. TÓTH 1820. 37. KOMJÁTHY 1951. 1. VÁRADY 2001.407 (Neszmélyen hibásan 1852-ig!), 413. BILKÓ-MAGDICS-NÉMEDI2003.170. 12 A kecskeméti egyházmegye esperese 1918-1943 között Kiss Zsigmond abonyi lelkipásztor volt. Kiss Zsigmond 1868-ban született. 1894-től hitoktatóként működött Kecskeméten, a római katolikus főgimnáziumban. 1904-ben szentelték lelkésszé. 1904-ben az abonjú gjdilekezet választotta meg-872-
