Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye
Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye vonultam a 44-ik közös gyalogezredhez Reichenbergbe. Onnan május havában tanulmányi szabadságot kaptam, és a VII-VIII. osztályról levizsgáztam, majd június havában érettségi vizsgát tettem. A világháború végén, 1918. december havában leszereltem, és 1919-ben a magyar királyi postához mentem azzal a szándékkal, hogy postatiszt leszek. Azonban ember tervez, Isten végez. Nagy Lajos lábodi lelkész esperes indítására odahagytam a postát, és 1920-ban beiratkoztam a Pápai Teológiai Akadémiára, amelyet - a katonai kedvezményt igénybe véve - az 1920/21. és az 1921/22. iskolai évben elvégeztem. Segédlelkészi vizsgát tettem 1922. szeptember 7-én. Az esperes Pettendre küldött segédlelkésznek. Itt működtem 1922-1927-ig. Lelkészi vizsgát 1924. szeptember 3-án tettem Pápán. Az 1926-ik esztendőben lelkésszé választott a kisdobszai gyülekezet, állásomat ott 1937. március 13-án foglaltam el. Az 1926. esztendőben nősültem, feleségül vettem Ecsy Pál pettendi lelkész leányát, Ecsy Margitot. A kisdobszai gyülekezetben 3 évig munkálkodtam. A gyülekezet lelkigondozása mellett két évig az elemi iskolában is tanítottam, ugyanis tanítónk elment, s a tanulók kevés létszámára való hivatkozással a kultuszminisztérium az iskolát beszüntette, illetve ha a gyülekezet fönntartja, tanfolyammá nyilvánítja, és a növendékek a tanfelügyelő jelenlétében tartoznak minden iskolaév végén vizsgázni. A gyülekezet az iskoláját nem akarta feladni, így a lelkész a tanítói helyi javadalom élvezése mellett tanított. Ugyanakkor Szigetvár gondozólelkésze is voltam, és a szigetváti állami polgári fiú-leány, elemi és községi iparostanonc iskolákban a hitoktatást is végeztem heti 10 órában. A munka sok volt, de Isten adott erőt az elvégzésére. Amikor a szigetvári fiókegyház 1927-ben anyaegyházzá alakult, és 1929-ben a lelkészi fizetéskiegészítő államsegélyt is elnyerte, egyhangú meghívással első lelkészül megválasztatott. Soká töprengtem, hogy elfogadjam-e a meghívást. Sok munka, nagy felelősség, előrelátás és tapintat, mindenekfölött nagy és erős hit. Igen kicsinek éreztem magam és gyengének ilyen nagy küzdelemre, mint amely egy gyülekezet első lelkészére vár. Végre mégis úgy döntöttem, elfogadom a meghívást. 1930. február 23-án iktatott be Izsák Aladár somogyjádi lelkész, egyházmegyei tanácsbíró az esperes megbízásából. Templom nem lévén, az isteni tiszteleteket a polgári fiúiskola rajztermében tartottuk. Kántor sem lévén a kántori teendőket is magam láttam el. A legfontosabb teendő a templomépítés volt. Somogy és Baranya gyülekezeteibe mentem ki vasárnapról vasárnapra prédikálni, és utána gyűjteni az ottani lelkész és gondnok közreműködésével, s egy-egy szigetvári presbiter kíséretében. A gyülekezetemben ilyenkor mindig reggel 8 órakor tartottam meg az istentiszteletet. Fáradságos munka volt, de megérte, mert az itthoni felajánlásokkal és a gyűjtéssel egy év alatt olyan összeg állt rendelkezésre, hogy 1931-ben megkezdhettük a templomépítést, és azt Isten segítségével 1933-ban be is fejeztük. Azóta a templom vasárnapról vasárnapra tele van imádkozó és Isten Igéjére szomjúho- zó hívekkel. A hitéletre fényt vet, hogy ebben a 450 lelket számláló gyülekezetben az évi perselypénz 1300-1400 pengő. Egyik atyánkfia minden vagyonát az egy-854-
