Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

és 1915-16. tanévekben a hadbavonult (Váczy Antal) tanító4"'’ helyett ingyen tanítottam.

(1918.1.31.)

Máté Lajos saját kezűleg

Rendkívüli nehéz és szomorú napok virradtak rám az 1919. esztendővel. Ez év márciusában jutott ugyanis uralomra az úgynevezett kommunizmus, s április 4- május 19. (tehát 45 napig) vöröskatonák tartották megszállva parókhiámat éjjelnappal, folyton nyugtalanságot okozva családomnak. Legnehezebb bajom Somogyvisontán mégis 1923. március 2. volt, amikor a lelkészi és tanítói törvényes fizetés behajtása miatt felizgatott tömeg „feszítsd meg”-et kiáltott rám, s az akkori tanítóra. Pedig ezt megelőzőleg már négy évig nem kaptam fizetést a hívektől, s közöttük egy sem volt, akinek valami ingyenes szolgálatot vagy szívességet ne tettem volna. Persze hamarosan rájöttek tévedéseikre, s igyekeztek expiálni meggondolatlan eljárásukat. 1926. október 3-án, itteni szolgálatom 30-ik évfordulóján megható templomi ünnepélyt rendeztek számomra. Én meg is bocsátottam nekik, de azért a méltatlan bántalom fájó érzése sokáig sajgott szívemben. Itt töltött utolsó éveimben békés, megértő, szívélyes viszonyban voltam hallgatóimmal, kiktől 33 évi itteni szolgálat után kölcsönös áldáskívánásokkal

1929. december 31-én váltam meg, s Barcsra, saját kis házamba költözve, 1930. január 1-vel nyugdíjba léptem. Áldott legyen az Úrnak szent neve, ki gyarló szolgáját kézen fogva vezette, s áldott legyen a somogyvisontai gyülekezet is, míg hitéhez és hazájához hű marad!

Máté Lajos saját kezével, református lelkész

Megemlékezésül: Nagytiszteletű Máté Lajos úr hosszú szenvedés után meghalt Barcson nyugállományban 1937. szeptember 13-án. Gyülekezete hazahozatta és eltemettette szeptember 15-én nagy részvét mellett. A templomban Halka Sándor belső-somogyi esperes prédikált, helyi dalárda énekelt. A temetőben Zá- kányi József homokszentgyörgyi lelkipásztor olvasta fel a feltámadás igéit (I.Kor. 15.), helybeli lelkész a somogyvisontai és rinyaújlaki egyházak nevében, Kovács Károly görgetegi lelkész a pályatársak nevében vett búcsút. A dalárda éneke után Visonta község búcsúzott díszpolgárától, s eltemettük Máté Lajost.

Áldott legyen emlékezete!

Feljegyezte: Tánczos Dezső lelkipásztor 425

425 Váczy Antal 1877-ben született Somogyvisontán. 1898-tól 1901-ig Csökölyben, 1901-től Kutason, majd 1906-tól 1928-ig Visontán tanított. 1928. október 17-én 51 éves korában hunyt el. DREL II. 138. a. 1929. XVI. Egyházkerületi Névtár. 1899. 23. 1900. 23. 1901. 26. 1902. 36. 1903. 27. 1904. 27. 1905.27.1906. 27.. DPL1928.205. SZABÓ 1929.169,171-841 -