Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye
Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye Minden építkezésnél Isten csodálatos keze nyilvánul meg. Egyes személyeket választ ki eszközül, hogy rajtuk keresztül valósuljon meg az a terv, melyekről már évekkel előbb beszélgettünk valahol (!). És amikor valóra vált tervünk vagy elgondolásunk, akkor látjuk meg, milyen áldott is az Ur, a mi Istenünk. Somogyudvarhely, 1943. évi június hó 25-én. Vida Dániel református lelkész SOMOGYVISONTA Tánczos Dezső lelkész Születtem Magyarbarnagon, Veszprém megyében 1904. augusztus 16-án, ahol atyám, Tánczos Gyula lelkipásztor410 volt. Anyám Tamaska Julianna ágostai hitvallású evangélikus földbirtokos családból származott Berektompaházáról, míg apám Királyszentistván Veszprém megyei községből, ki előbb Várpalotán volt lelkész, majd Magyarbarnagon. Én a negyedik gyermek vagyok. Hat testvér közül ma 4-en vagyunk életben, úgymint testvérbátyám Béla, táci lelkipásztor, Irén húgom, férjezett Léczfalvy Sándorné és Zoltán nevű öcsém. 1906-ban atyám Balatonudvariba megy lelkésznek, s innét taníttatja 4 gyermekét Pápán és Nagykőrösön. Én 1913-ban Alhóra megyek a német nyelv elsajátítása céljából, s az ottani evangélikus iskolában járom a IV. és V. elemit, majd 1915-ben beíratnak a pápai református gimnáziumba, ahol 1923-ban tettem érettségit jó eredménnyel. Még azon évben a budapesti református teológiára iratkozom be, de a következő évben már a pápai teológia hallgatója vagyok. Itt tettem első lelkészképesítő vizsgát 1927-ben, majd 1929-ben második lelkészképesítőt, mindkét vizsgát jeles eredménnyel. A lelkészi teendők ellátásában már az érettségit követő nyáron segédkezem apámnak, majd teológus koromtól fogva minden nyáron a vakációban én látom el az igehirdetést. Az akkori káplánhiány miatt 1927. március 13-án exmittálnak a körmendi templomban, s ugyanitt teljesítek hitoktató-segédlelkészi szolgálatot 1928 júliusáig, amikor Szentgyörgyvölgyre helyeznek helyettes lelkészül. 1929 februárjától kezdve pedig Tácon, Székesfehérvárott, Lepsényben, Vilonyán és Balatonudvariban működöm, hol segéd-, hol helyettes lelkészi minőségben, és 1931. március 22-én iktatnak be a somogyvisontai lelkipásztori állásomba, hova egyhangúlag választanak meg. Somogyvisonta lelki békéjét a másfél évig tartó lelkészválasztási harc felzaklatja, és a bírósági tárgyalások nem jó fényt vetnek a gyülekezetre. Az első választást az egyházi bíróság megsemmisíti, két lelkész pedig a választást nem fogadja el. Mivel a negyedik választás egyhangúlag történik, elfogadom. A kommunizmus alatt a gyülekezet elfordul a lelkésztől, és az egyre szaporodó közterheket nem szívesen hordozza. A több évre visszamaradó lelkészi járandóságot végül is karhatalommal szedik be, de minden éven tetemes lelkészi és 410 Tánczos Gyula lelkész 1895-1906 között szolgált Magyarbarnagon. TtREL I. 8. d. 8. Magyarbarnag. 38.-837-
