Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

SOMOGYUDVARHELY Nagykeszi Vida Dániel Károly lelkész

Szilvásszentmártonban (Somogy vármegye, kaposvári járás) születtem 1895. március hó 11-én, nemes Nagykeszi Vida Dániel református praeoráns tanító405 és agilis Bódiss Irén szülőktől. Édesanyám szülei is tanítócsalád sarjai. Hat elemi iskola elvégzése után édesapám a szigetvári polgári iskola magántanulói közé íratott be, s itt két osztály elvégzése után jutottam el a csurgói Csokonyai Vitéz Mihály Gimnáziumba, hol 1916-évben érettségi vizsgálatot tettem. Ezt megelőzőleg már 1915. évben be lettem sorozva katonának, és az akkor megjelent kultuszminiszteri rendelet alapján nyertem el a hadiérettségit. Az érettségit már mint tiszti vizsgát letett tisztjelölt nyertem el, mely után rövid időn belül kimentem az orosz frontra mint önkéntes szakaszvezető és szakaszparancsnok. Másfél évi frontszolgálat után soron kívül lettem hadnagy, ekkor nyertem el a hét „Signum Laudist”, ezt megelőzőleg a Károly Csapatkeresztet, később a sebesülési éremmel zártam be a kitüntetések sorát. <Az> 1917. év novemberi isonzói csatában406 megsebesültem, és 49 kiló testsúlyommal kerültem az idriai kórházba, honnét Lajbachba, majd néhány nap eltelte után Budapestre, a „Zsófia” főhercegnő hadikórházba, végül Kaposvárra, honnét ötheti szabadságolás után bevonultam a pécsi 19. honvéd gyalogezred pótzászlóaljához. <Az> 1918. évben, éspedig május hó közepe táján sorshúzás útján kerültem Budapestre különálló karhatalmi zászlóaljba, ott ért az október 31-i forradalom is. 1918. november 8-án leszereltem, és a hadsereg elbocsátott anélkül, hogy megkérdezte volna: mi akarsz te lenni, vagy hogyan képzeled elérni életcélodat. Pedig igen nagy szükségem lett volna anyagi támogatásra, mivel édesatyám 1916. szeptember 3-én, édesanyám

1918. július 5-én haltak meg, s így nyolc élő testvéremmel együtt - még közülünk egy se volt kenyérkereső - ettük e kifosztott és megcsonkított édes magyar hazában az árvaság kenyerét. Ebben az elesett állapotban tekintettem én a Golgota Hősére, és elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megvalósítsam régi álmomat: elmegyek Krisztus szolgájának, elmegyek azért is, mert egy olasz fronti támadás alatt megfogadtam, ha ebből a szörnyű pokolból kisegít az Úr, elmegyek szolgájának még életem árán is. így jutottam el a pápai teológiai akadémiára, hova már ez év januárjában beiratkoztam, gondolva, hogy az a 4500 korona, melyet hadnagyi fizetésemből és a rám esett szülői kis örökségből meg tudtam takarítani, elég lesz tanulmányaim bevégzéséig. Ez az elgondolásom azonban csak kegyes óhajtás

405 Vida Dániel kb. 1877-től 1887-ig Vásárosbécen, majd 1887-1916 között Szilvásszentmártonban tanított. 1916. szeptember 4-én hunyt el 65 éves korában. DRELII. 138. a. 1917.15-16. Egyházkerületi Névtár. 1878. 32. 1879. 11. 1880. 15. 1882. 17. 1884. 17. 1885. 19. 1886. 19. 1887. 19. 1888. 35. SZABÓ 1929.363.

406 Az Isonzó (szlovénül Soca, olaszul Isonzo, németül Sontig) a Júliai-Alpokban eredő, Szlovéniából Olaszországba tartó, végül az Adriai-tengerbe ömlő folyó. Folyása mentén 1915 és 1917 között az első világháború alatt a német, illetve osztrák-magyar, valamint az olasz csapatok között kétéves állóháború alakult ki. A történelem 12 Isonzó menti csatát ismer, ezek közül az utolsó 1917. október 24- november 9. között zajlott (Caporettói áttörés), melynek eredményeképpen a szövetségeseknek sikerült áttörniük a frontot, és egészen a Piave folyóig benyomulniuk Olaszország területére.-834-