Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye III. éves képzős korában menyasszony lett, s ezzel sorsa eldőlt. A színtiszta „ki­tűnő” tanítónői oklevelet még megszerezte, s azután pár hónapi háztartási előta­nulmány után férjhez ment az ország másik végébe: Marosvásárhelyről Somogy - jádra. Akár be is fejezhetők itt az életrajzot, mert erre az asszonyi életre legjellem­zőbbet a falusi nép helyes ösztöne mondta ki ezzel a megjegyzéssel: a falu úriasz- szonyai közül a legkevesebbet a tiszteletes asszonyt lehet az utcán látni. Igazuk volt: a templom az udvarban emelkedett a fenyők között, tehát ide se az utcán ke­resztül vezetett az út. A fiatalasszonynak, ha ideje engedte, más irányú bolyongásai voltak. Harma­dik gyermeke délutáni altatása közben újra kezébe vette a ceruzát. Rajzolt, de most már szavakkal. És „Tánc”-ot írt meg, de nem olyant, amilyent ő járt apró ko­rában a báznai zenepavillon előtt, hanem a szimbolikus cím mögött emberek táncoltatták meg egymást. Életének ezt az első novelláját az Új Idők közölte az 1916. évi július 2-iki (XXII. évfolyam 28. szám) számában. Ezt követte azután a többi: A probléma, Buton,383 Két csésze kávé szűrve, Balatoni halásztanya, Mese­ország, Kereszt (mely francia nyelven is megjelent egy magyar írónőkről összeál­lított antológiában), A vén kőszívű (mely pályadíjat nyert a Pesti Hírlap 1917. évi tárcapályázatán), Elkésett emberek (mely az Új Idők novellapályázatán a zsűri által döntőbe kiválasztott 10 legjobb elbeszélés között volt), Piros falevél, Titok­zatos utak, és a többi, vagy két-három vaskos kötetre való novella, mind az Új Időkben, Pesti Hírlapban, Protestáns Szemlében, Kálvinista Szemlében, Refor­mátus Életben, Magyar Nők Lapjában, a régi, Szabóné Nogál Janka szerkeszté­sében megjelenő Divatszalonban384 * s még néhány budapesti lapban. Az Új Ma­gyarság 1941-ben folytatásokban közölte Aranytrónus című regényét, és ma is van még kéziratban eddig még ki nem adott regénye. Nem sokat írt. Mint saját maga meggyőződött róla: elsősorban anya volt, s csak azután író. Anyai feladatai, gondjai, örömei, fáradalmai s aggodalmai lekö­tötték idejét, energiáját, s betöltötték a lelkét, egész életét. Mindamellett nem tett le soha egészen e szelíd, kis kirándulásairól az irodalom berkeibe, bár néha kedvét szegték, visszafogták... Volt egy időszak, mikor a kiadók, szerkesztők a vaskosabb, vérmesebb, merészebb mondanivalókat keresték, s az írónőnek azt ajánlották, hogy nyomja meg jobban a tollat, nem kell ennyi elvontság, lélekanalí- zis és fehérség, ez inkább az északi népeknek való, vagy a németeknek, nem ne­künk... Az írónő nem nyomta meg jobban a tollat, hanem letette. De reméli, hogy nem örökre. Hiszi, hogy tévedhetnek a szerkesztők is éppúgy, mint a színigazga­383 buton: brilliánsból vagy más drágakőből készült fülbevaló 384 Szabóné Nogáll Janka írónő 1861. október 13-án született Gyulán. Tanulmányait apja, Nogáll László törvényszéki bíró irányítása mellett otthon végezte, majd tanítónői képesítést szerzett. 1880- ban feleségül ment Szabó Endre költőhöz és műfordítóhoz. írásai jelentek meg a Fővárosi Lapokban, a Családi Körben, a Pesti Naplóban, a Magyar Szalonban és az Atheneumban is. 1891-ben a Petőfi- társaság tagjává választotta. 1894-ben jelent meg tőle az első magyar leányregény, a Pipiske. A Divat Szalon, majd a Háztartás című női lapok szerkesztője volt. 1924. november 7-én hunyt el Budapesten. SZINNYEI1891-1914. XIII. 183-184. MARKÓ 2001-2007. IV. 1083-1084.-826-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents