Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye
Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye A kislány 4-5 éves korában a fürdő sétányán leült szembe a zenepavilonnal, ahol addig nézte és hallgatta a zenészek játékát, míg egyszer csak felállott, hajladozni, szökellni és forogni kezdett, önfeledten, nem törődve a feléje gyűrűző fürdőközönséggel. Hogy megkezdte, így ment ez nap-nap után, sőt évről évre. A „táncfantáziának” mindegy volt, hogy a muzsikusok a „Ritka búza, ritka árpát”, avagy a Semiramis-nyitányt játszották, vagy a Barcarolát a Hoífmann meséiből, a gyermek bizonyosan minden értelem nélkül, de ritmussal és könnyedén libegett a dallamokra, s mozdulatai az ütembe illettek. Nagy népszerűségre tett szert szokatlan teljesítményével, s tán hatéves lehetett, mikor egy őszes hajú úr, aki többnyire szürke cilindert viselt és vékony aranyláncon csiptetőt, vele akarta a fürdői Anna-bált megnyitni. Édesanyja beleegyezett ugyan a kérésbe, de amikor a gyermek fehér ruhájában szélviharban cikázó és sodródó pillangóként végigpol- kázta kézen fogva a szürke úrral a báltermet, s így kívánság szerint megnyitották a bált, feladatának megfelelve már mehetett is haza aludni, mert kilenc óra volt, lefekvésének ideje. Ez a viharzó táncolás mégis lassan abbamaradt. A kislány, ahogy nőtt, magától letett róla, nem produkálta magát idegenek előtt. Am a benne nyugtalankodó láng más irányba lobbant fel. Harmadik polgárista korában a marosvásárhelyi szentferencrendi zárda két iskolaterme kizárólag az ő rajzaival és festményeivel telt meg. Ez feltűnt Maros-Torda vármegye akkori főispánjának: Sándor Jánosnak,380 381 382 aki lelkesen próbálta rábírni a szülőket, hogy egyezzenek bele a leányka művészi kiképeztetésébe. A főispán hajlandó lett volna vállalni a dolog megindítását, és egész végig való pártfogolását. Hosszabb habozás és a háziorvossal való tárgyalás után a szülők mégis letettek a nemes főispán ajánlatáról, akkori felfogás szerint úgy vélvén, hogy a görnyedő munka árthat a serdülő kislány egészségének. Valamit azonban mégis kezdeni kellett a polgári iskola elvégzése után, mert a leányka, mint mondani szokták, „játszva tanult”, s az akkori minősítés szerint „tiszta kitűnő” osztályzatokat szerzett, holott közben sokat festett és sokat zongorázott. Abban az időben sok választás nem volt, bizonyítványai alapján felvették az ország két tanítóképzőjébe, melyek közül hegyi levegője miatt Sepsiszentgyörgyöt választották. Itt tökéletesen kierősödve és kifejlődve egy újabb művészi kiképeztetés lehetősége merült fel a pártfogók részéről: a zene- akadémiai. Ennek azonban egy egészen váratlan fordulat állott útjába: a leányka 380 A Semiramis Rossini (1792-1868) 1823-ban Voltaire szövegére írt operája. 381A Hoffman meséi Jacques Offenbach háromfelvonásos operája. 383 Sándor János 1860-ban született Marosvásárhelyen. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd katonai pályára készült a bécsi katonai műszaki akadémián, ezután jogot végzett a budapesti egyetemen, később külföldi tanulmányútra ment. A közigazgatás szolgálatába 1882-ben lépett Maros-Torda megyében közigazgatási gyakornokként, majd 1883-ban Torda-Aranyos vármegyében szolgabíró, később ugyanott főispáni titkár lett. 1889-ben ugyancsak Torda-Aranyos megyében alispánnak választották meg. 1891-ben Kis-Küküllő vármegye főispánjává nevezték ki, ebben a hivatalában 1902 tavaszáig szolgált. Időközben előbb ideiglenesen Maros-Torda megye és Marosvásárhely város főispáni teendőit is végezte, majd 1901-ben véglegesen is kinevezték eme törvényhatóságok főispánjává. 1913-1917 között a második Tisza-kormány belügyminisztere volt. 1922. július 16- án hunyt el Budapesten. Felesége Tisza Anna volt. SZINNYEI 1891-1914. XII. 136-137. MARKÓ 2001-2007. V. 928.-825-
