Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye
Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye Az érettségi megszerzése után a nyári hónapokra instruktori minőségben kerültem Zalaegerszegre Papp Sándorék házához, hol feleségemmel, Papp Margit Saroltával ismerkedtem meg, kivel ez év (1943) április 28-án kötöttünk házasságot a zalaegerszegi templomban. Főiskolai tanulmányaimat a pápai teológiai akadémián kezdtem az 1930/31. tanévben, s jeles alapvizsga után előbb a lelkész-tanítói oklevelet szereztem meg, majd 1934-ben az első, 1936-ban a második lelkészképesítő vizsgát tettem le, mindkettőt jeles eredménnyel. A főiskolán is folytattam instruktori tevékenységemet, harmad- és negyedéven dispenzátor (köztartási felügyelő) voltam. A kötelező tanulmányok mellett teológus éveim alatt néhány pályamunkát is sikerrel dolgoztam ki. Az első lelkészképesítő vizsga letétele után, 1935 szeptemberéig Csurgón voltam rendelkezési állományban levő segédlelkész. Ez idő alatt főleg a vallásoktatásban segédkeztem, azon kívül irodai teendőket végeztem, nem is beszélve az igehirdetésről és belmissziói munkákról. Csurgói segédlelkészi időmet két hétre megszakította 1934. szeptember 281934. október 14-ig Barabásszegen (Zala vármegye) lételem, hol az akkor Budapesten, a református kiállításon levő lelkipásztort295 helyettesítettem. Az 1935/36. iskolai esztendőt Hollandiában, Kampenben töltöttem a holland szigorú református egyház ösztöndíját nyerve el, hol főleg az újszövetségi tárgyakkal foglalkoztam behatóbban az előadások látogatása mellett. 1936. július 1-augusztus 31-ig Csurgón teljesítettem segédlelkészi szolgálatot, s közben készültem a II. lelkészképesítő vizsgára, melyet ez év szeptemberében tettem le, amint már fentebb írtam. Az 1936/37. iskolai esztendőt ugyancsak Kampenben töltöttem. Ez esztendőben felhagytam az újszövetségi tárgyakkal, és a tisztségi (gyakorlati) teológia felé fordultam teljes érdeklődéssel. Hollandiából hazatérve 1937. június 29-én Halka Sándor erdőcsokonyai lelkipásztor, a belső-somogyi egyházmegye esperese vett maga mellé, ki mellett, minthogy a szószékre felmenni nem tudott szédülés miatt, az összes lelkészi teendőket végeztem, s közben belejöttem az adminisztratív teendőkbe, melyekhez azt megelőzőleg nem sokat értettem. Erdőcsokonya után, 1939. január 9-én Kaposvár lett új szolgálati helyem, hol alkalmam volt belejönni mindazon teendők végzésébe, amelyek elé a lelkipásztort városi gyülekezet állítja. Közel kétévi kaposvári segédlelkészi szolgálatom után Nagykanizsára kerültem 1940. december 5-én helyettes lelkészi minőségben, hol azóta az összes lelkészi teendőket egymagám látom el. Itt látom, hogy Isten azért vezette utamat oly sok tanulságot nyújtó helyen át, hogy mindazt, amit az előző évek során tanultam, a 70 szórvánnyal bíró nagykanizsai gyülekezet életének fellendítésére használjam fel. Életemben világosan látom, hogy mindaz, amin mindezideig Is295 Pethő Antal 1925-1940 között szolgált Barabásszegen. DREL I. 1. u. Barabásszeg. 3, 21. PATAKY1990.151. PATAKY1992.227.-788-