Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

utánjárásomba, sok költségembe került. Izsáknak, a jádi papnak265 is itt a levelei, melyekben tanácsot kér a telepítési dologban, és itt a leveleim másolatai, melyekben én adtam neki a falvak neveit, ahonnan lehet hozni telepeseket, és én adtam a módot, hogy hogyan kell a telepítésbe belekezdeni. Bizony ő soha sem ismerte Jándot, melyet a sok falu közül én ajánlottam neki a rokonhangzás miatt (Jád, Jánd), ahonnan jöttek telepesei. Önérzetesen vallhatom magam a legelső telepítőnek, és ebben országos viszonylatban úttörőnek. Igaz, az itt lakó emberek megijedtek, és felgyújtották kazlaimat, és azt üzenték, hogy ez csak a kezdet, mert elveszem előlük a munkaalkalmat. Egyedül voltam, a közigazgatás nem segített... Abbahagytam.

Harangokat hozattam, villámhárítót, csillagot toronyra feltetettem. Előzőleg villám <csapott a> toronyba, templomba sok kárt okozott. Tanítónak új istállót, pajtát építettem. Új papiak épült a többszázéves lakhatatlan épület lerombolása után. Szereztem az egyháznak 12 hold földet. Sárközy Jánostól 10000 ezer (!) pengőt. Ugyanannyit a csurgói iskolának is. A mi elgondolásunk szerint, az első gondolat szerint örökre meg lett volna oldva a csurgói iskolának minden gondja- baja, mert akkori értékben közel másfél milliót örökölt volna. Nagyobb erők is vannak, mint egy gyönge lelkész ereje. Nem firtatom. így is hála és köszönet illeti kedves, jó szomszédomat. Ő bizonyosan szeretettel emlékezik vissza reám, aki neki sok vigasztalást adtam elesett állapotában.

Tízregiszteres, nagyon szép orgonát hozattam. Ma igen nagy érték. Temetőt drótkerítéssel bekerítettem több ezer pengő értékben 8 évvel ezelőtt, ami ma igen nagy érték. Tanítólakást teljesen átépítettem. Stukatúrt húzattam, új ablakokat, hármas ablakot minden szobára. Iskolát átrenováltattam. Egyházi kerítéseket megcsináltattam, mert egy kerítés sem volt jó, és egyes kerítések teljesen hiányoztak. Templomot kívül-belül és a tornyot kimeszeltettem. Új pincét és présházat építtettem Böhönyén, mert a régi többszázéves építmény teljesen ösz- szeomlott.

A leghatalmasabb magyar irredentát én indítottam útra 1921. évben, egy délsomogyi újságban jelent meg a gondolatot magában foglaló vers. 1925-ben keresztyén nyomdában kinyomtattattam színdarab formában. 1925. évben a Magyar Királyi Honvédség Kaposváron Horthy Miklós neve napján, és utána több vasárnapon előadta az egyfelvonásos színdarabot az „Adjon Isten! ... Adj Isten!” irredenta köszönés gondolatának hordozóját. Itt hallgatták diákok, katonák és legényegyletek tagjai. A legényegyletek köszönése, a katolikus legényegyleteké innen veszi eredetét. Hiteles adatokkal tudom bizonyítani. Igaz, hogy bennem az első időkben plébánost sejtettek, és a kaposvári színpadon, mikor a bevezető beszédet mondottam, akkor még fiatalon és borotvált képpel, papi ruhában, 1925- ben katolikus papnak néztek, és nagy örömmel átvették a köszönési formát, mely tiszta ős kálvinista köszönés. Sokak bírálata szerint én írtam a legszebb katonanótát, az imádság himnuszát: a „Jani levele nagy Oroszországból a Don folyó

265 Izsák Aladár 1905-től szolgált Somogyjádon. DREL 1.1. u. Somogyjád. 1, 20-30. SZABÓ 1929. 94. BECK 1935.26.-775-