Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

1936. december 1-én Csurgóról Nagykanizsába mentem segédlelkésznek. Két hónapot töltöttem itt. A kisebbségi sorban élő városi gyülekezetben mindenféle munkában a legnagyobb gyönyörűségem tellett. A családias és közvetlen kapcsolat a gyülekezet tagjai között mély benyomást tett rám. Öröm volt látni, hogy a lelkészt „lelki-pásztoruknak” tekintették, és igen sok családi áhítatra kérték is szolgálatát. Nagy fájdalom volt számomra megválni 1937. február 1-én a gyülekezettől, amikor felsőbb rendelkezésre Kaposvárra mentem segédlelkésznek.

Kaposváron két évet töltöttem. Ezekben az időkben nagyon mozgalmas és nagyon elismerésre méltó volt a kaposvári gyülekezetben az élet. Megtanultam itt sokat dolgozni. A szolgálat elég fárasztó volt. Kevés volt az alkalom az elcsende- sedésre. Itt éreztem először azt, hogy számomra nem az a gyülekezeti munka jelent gyönyörűséget, melynek hadjárat jellege van, hanem az, amelyik a nyugodt, de biztos kézzel történő magvetéshez hasonlít. Örültem, amikor felsőbb egyházi rendelkezésre Nagyatádra kerültem 1939. január 15-én.

Itt nem volt olyan sokféle rétegeződésű a szolgálat. De megtapasztaltam, hogy milyen nagy öröm a pásztorkodás. Egy teljesen szétszóródott, szórványjellegű gyülekezetét kellett összeterelnem gyülekezeti közösségbe. Olyan reformátussá- got, mely meg volt elégedve az eddigi állapottal. Teljesen alvó sereggel álltam szemben. Templomot építettünk. Szomorú voltam főgondnokunkkal együtt, amikor a templom felépülése után láttuk, hogy a templomnak nem örül igen nagy része a gyülekezetemnek úgy, ahogyan kellene. Templomba kevesen jártak. De boldog voltam, amikor láttam, hogy pásztorolásom nem hiábavaló, ha nem is ad rohamos eredményt. Gyarapodtak lassankint a templomba járók. Növekedett a perselypénz. Az adakozások fokozatosan mindig buzgóbbak lettek. Az első esztendőben, mikor idejöttem, nemigen adakoztak. Nem jöttek bibliaórára. Idegenkedtek tőlem, amikor látogattam őket. Ma már ahhoz képest öröm híveim között forgolódni.

1940. október 26-án megnősültem. Feleségem leánykori neve Mészáros Ilona (született Brassóban 1913. október 2-án, Mészáros István és Simon Ilona unitárius szülőktől). Feleségem a pápai református tanítóképzőben nyert tanítói oklevelet 1934-ben.260 Gyermekünk született 1942. január 22-én (Erzsébet).

Most feleségemmel együtt dolgozunk a gyülekezet építésén. Sok nehézséget ad az itteni szolgálat, de vele együtt sok örömöt is ad Isten. Községünkben 5 szerzetes római katolikus pap sokszor agresszív, másszor hitegető, csábítgató pásztorkodásával állunk szemben. Annál nagyobb öröm, amikor látjuk egy-egy kitérítés nem sikerülésében, káros reverzális létre nem jövésében pásztori hűségünk jutalmát.

Életrajzi adataim vázlata:

Születtem Dab, 1910. december 29.

Elemi Iskola: Dömsöd 1917-1922.

260 Mészáros Ilona 1929-től 1934-ig tanult a pápai nőnevelő intézet tanítóképzőjében. Szülei Jászberényben éltek. Pápai Református Nőnevelő Intézet értesítői. 1929/30.18.1930/31. 26.1931/32. 32.1932/33. 26.1933/34.12,18,28.-772-