Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye berukkolván két tanévben én tanítottam, de sem az egyháztól, sem a szülőktől nem fogadtam el érte semmit. Mikor nyugalomba mentem, két hónapig, az utó­dom beiktatásáig én voltam a helyettes, innét, Keszthelyről mentem el minden vasárnapra saját költségemen. A szolgálatért semmit el nem fogadtam, így a fize­tés 1/6 része megmaradt az egyháznak. Végül megemlítem az egyházmegyében végzett szolgálataimat. Először isko­lavizsgáló körlelkésszé választottak meg. Ez voltam valami 30 évig. Aztán aljegy­zővé. Ez voltam 10 évig. Azután főjegyzővé és számvevőszéki elnökké, ez voltam 20 évig, és tanácsbíró voltam 30 évig. Valami 20 évig az egyházmegye tűzbiztosí­tását is kezeltem. Az ügynöki díjat az egyházmegye lelkészözvegyi pénztárának adtam. Fizetésemet nem valorizáltattam. Az 1950 korona utóbb már 16 fillért sem ért, mert amit így vesztettem, bőven megtérült a 32 kataszteri hold földnek a rendesnél sokkal drágább terméséből. A 44 év alatt sem nekem a hívek ellen, sem a híveknek énellenem keresetünk, panaszunk nem volt a felsőség előtt soha. A felsőségem utasítására írtam Keszthelyen, 1943. június 21-én. Tury Károly saját kezével, nyugalmazott református lelkész KISASSZOND Mezei János lelkész 1912. év október hó 9. napján születtem Csurgón, egyszerű, de talpig becsüle­tes szegényebb földművelő szülőktől. Édesapám néhai Mezei János, ki 1917. március 17-én Csurgón 30 éves korában elhalálozott. Utána egyedüli gyermeke maradtam. 4 éves koromban árvaságra jutottam, és fiatal édesanyám özvegyen, gyenge női erővel vette vállaira a gyermeknevelés nehéz feladatát. Édesanyám leánykori neve: Belevári Erzsébet, ugyancsak csurgói születésű. Nemcsak szüle­im, hanem mindkét ágról őseim kivétel nélkül reformátusok voltak, és az 1790-es évektől fogva csurgói származásúak voltak. Az elemi népiskolát így Csurgón, mégpedig öt osztályt az akkor még fennálló állami tanítóképző intézet gyakorló iskolájában végeztem el, mindvégig tiszta kitűnő eredménnyel. Ez indította öz­vegy édesanyámat arra, hogy a helybeli gimnáziumba írasson be. Nagy áldoza­tokkal, erős akarattal és munkával sikerült a tandíjat és ruházkodást előteremte­nie. Az 1924/25. iskolai évben elvégeztem az első osztályt. Mint árva gyermek a következő iskolai évben a budapesti Protestáns Országos Arvaháznak208 a nö­vendéke voltam, és onnan jártam be a Lónyai utcai református gimnázium II. osztályába. A hazai vágytól indíttatva a következő évben, 1925/26-ban ismét a csurgói református Csokonai Vitéz Mihály Reálgimnáziumba iratkoztam be III. osztályba, és ettől kezdve egész érettségiig ennek az intézetnek a növendéke vol­tam. Itt tettem érettségit az 1932. év június hó 18. napján elégséges eredménnyel. 208 A rá vonatkozó jegyzetet Országos Tanítói Árvaház név alatt lásd özvegy Martsa Sándorné ön­életrajzánál!-744-

Next

/
Thumbnails
Contents