Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

zatban ismertettem a néppel a napi eseményeket és a helyzetet, és iparkodtam a forradalmak kilengésétől megóvni a gyülekezetét. Sok súlyos problémát oldottunk itt meg. Összemelegedtünk, ellenségeket békítettünk ki, a jegyzők félreértett és félremagyarázott szerepét tisztáztuk, a szenvedélyek elviharzását mesterségesen elősegítettük. Kibeszélhette magát itt mindenki. Ez bizonyult a legjobb gyógyszernek. A futkározó népbolondítók azonban állandóan gondoskodtak a falu nyugtalanításáról. Nem tetszett nekik a viszonylagos nyugalom, és főképpen az, hogy a papra hallgat a nép. Az események sodra mind hevesebb lett. A nemzetőrséget, a nemzeti tanácsot hamarosan kivették a kezemből. Mindkettőnek elnöke voltam. Elcsapattak mint megbízhatatlant, míg odavoltam leszerelni. Feltartóztathatatlanul rohantunk a kommunizmus felé. Március közepe után már a munkástanács irányította a falut.

1919. évi április 24-én megnősültem. Feleségül vettem Zyzda Máriát, Zyzda Zsigmond állampénztári főtanácsos199 leányát, akivel Tapolcán esketett össze Somogyi György szomajomi lelkipásztor atyámfia. Templom nem lévén, a háznál esküdtünk.

A kommunistákkal sok kellemetlenségem volt, mert látták, hogy elvüktől irtózom. Több esetből helyesen következtették ezt. így például az uradalmi vadőröket a vörösőrséggel lefegyvereztették, hogy annál könnyebben garázdálkodhassanak az erdőben. Pár nap múlva azonban én visszaadattam a járásparancsnokkal a fegyvereket. A jegyzőket el akarták kergetni. Megakadályoztam. A kivetett marhaállomány beszolgáltatását kijátszattam, az iskolánk lefoglalását elgáncsoltam. Nyíltan hirdettem a nemzetköziséggel szemben a magyar kötelességeket. Tanuljuk meg előbb a Himnuszt és a Szózatot, azután van csak joga valakinek internacionális dalokat énekelni! Uton-útfélen, szószéken harcoltam ellenük. Vakmerőségemért sokszor figyelmeztettek a jó barátok jó akarattal, a kommunisták akasztófával. A gyülekezet törzse mellettem állott hűséggel. A templom mindig zsúfolva volt. Még az itt állomásozó dombóvári vasas zászlóalj is felekezeti különbség nélkül, tömegesen látogatta a templomot, talán kíváncsiságból, talán kémkedésből. Mikor már igen-igen szorult a helyzet, Isten beleszólt, és lebukott a vörös világ.

Új világ kezdetén új kötelességek és új feladatok távlatai nyíltak ki előttünk. Szeptemberben a vallástanítást a kezembe vettem, sőt a fogságban maradt tanítónk, Kulcsár Gyula900 helyett a felsőbb elemi osztályokat egészen átvettem, és

laö Zyzda Zsigmond 1895-ben Zentán adóhivatali tiszt, 1899-től 1903-ig Késmárkon, majd 1911- 1914 között Szolyván adóhivatali ellenőr, 1914-től 1916-ig Szeghalmon, majd 1917-től Tapolcán adóhivatali pénztárnok, 1927-ben Tapolcán állampénztári főtanácsos, az adóhivatal „főnöke” volt. Tiszti címtár. 1895. 205.1899. 300.1900. 282.191. 286.1902. 296.1903. 292.1911.183.1912.186.1913. 194. 1914.205.1915.206.1916.222.1917.243.1918.184.1927.104.

200 Kulcsár Gyula 1891. március 24-én született Inkén (Somogy vm.). Tanítói oklevelet 1911-ben szerzett Csurgón. Első állomáshelye Senyeháza volt, ahol 1913-ig tanított. 1913-ban a somogyszobi gyülekezet választotta meg tanítójának. Az I. világháborúban végig részt vett, fogságba esett, ahonnan 1921-ben tért haza. Munkája elismeréseként 1932-ben igazgatói címmel tüntették ki. 1948-ig a református elemi iskola tanítója, 1948-1952 között az államosított iskola igazgatója volt. 1952-ben nyugdíjba vonult, Csurgóra költözött. 1952-től 1954-ig a II. számú Általános Iskolában tanított, és a-739-