Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

megszakítás nélkül a pápai református főgimnáziumban végeztem, és 1899. év június 24-én tettem le az érettségi vizsgát teljes sikerrel.

Az érettségi bizonyítvánnyal a kezemben szüleim kívánságának és egyéni hajlamaimnak engedve 1899. év szeptember elején beiratkoztam a budapesti református teológiai akadémia I. évfolyamára. Azonban az ott akkor hódító pietista szellemmel megbarátkozni nem bírtam, és otthagyva a teológiát utólagos engedéllyel átiratkoztam a budapesti egyetem jogi fakultására, hol egy évet rendesen lehallgattam, de megszokni nem tudtam.

Ennek következménye lön, hogy otthagytam az egyetemet is, és visszatértem szülőfalumba, ahol az éppen üresedésben levő praeorans-tanítói állásra megválasztott a presbitérium ideiglenes tanítónak. Itt szolgáltam 1900. október-1901. október 1-ig, vagyis egy esztendeig mint praeoráns tanító.

Ez az egy esztendő elég volt arra, hogy visszavezessen újból a papi pályára, melyet elébb félbenhagytam. így nem sok habozás után visszamentem a feledni máig sem tudott pápai alma máterba, és beiratkoztam a teológiára 1901. év szeptemberében I-ső éves rendes hallgatónak. De az első félévi kollokviumaim után főtiszteletű és méltóságos püspök úr - az egyévi jog beszámítása után - megengedte, hogy az első évvel a II. évet is lehallgathatom, de minden tárgyból kell kollokválnom. Én mindezeknek a követelményeknek megfelelvén a II. év után esedékes I-ső alapvizsgát is letettem 1902 szeptemberében jeles eredménnyel.

1902. év június 25-én eljöttem Somogyországba - Hedrehelyre - nyári száraz káplánnak. Majd az alapvizsga sikeres letétele után principálisom, főtiszteletű Körmendy Sándor egyházkerületi főjegyző úr püspöki engedély alapján - tekintettel a nagy káplánhiányra - visszavitt magával Hedrehelyre rendes segédlelkésznek, majd exmittált segédlelkésznek. Én kitartottam mellette 1903. január 6- án bekövetkezett haláláig. Én pedig tovább szolgáltam Hedrehelyen az özvegy mellett is 1904. év március 12-ig, az özvegyi év leteltéig. Innét 1904. március 12- én Kaposmérőbe helyeztettem helyettes lelkészi minőségben, hol 1904. év szeptember 9-ig szolgáltam, s miután közben 1904. szeptember 7-én az I. lelkészképesítő vizsgát is letettem jó eredménnyel, ez év szeptember 10-én már Galambokra kellett mennem helyettes lelkésznek. Galambokon szolgáltam mint helyettes lelkész 1905. év március 1-ig. Galambokról 1905. március 1-ével Istvándiba helyeztettem segédlelkész-tanítónak, s itt szolgáltam 1905. év június 20-ig. Ist- vándiból 1905. június 21-én elhelyeztettem Nemeskisfaludra helyettes lelkésztanítónak. Mint nemeskisfaludi helyettes lelkész tettem le a második lelkészképesítő vizsgámat Pápán 1905. év szeptember 6-án jó eredménnyel.

Nemeskisfalud volt az utolsó helyettes lelkészi állásom, hol 1906. október 10- ig szolgáltam. Ezen idő alatt megszerveztem Nemeskisfaludon államsegéllyel a tanítói állást, és azt még 1906. szeptember hóban be is töltettem rendes tanítóval. Nemeskisfaludról egyszerre három gyülekezet hívott meg lelkipásztorának, s én a három közül az inkei református egyház meghívását fogadtam el. Inkei lelkipásztori állásomat megerősítés után, 1906. évi október 11-én foglaltam el, és ezen idő óta megszakítás nélkül szolgáltam és szolgálok még ma is mint rendes lelki- pásztor ezen az egy helyen.-708-