Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Somogyi (Belső-Somogyi) Egyházmegye

Somogyi (Belső-somogyi) egyházmegye

hónappal súlyos vakbélműtéten estem át, mikor fogadást tettem, hogy az Úrnak szentelem egész életemet, ha felgyógyulást enged kegyelme.

így kerültem 1924 őszén a pápai református teológiai akadémiára, s az I-ső, majd II. lelkészi vizsgám „jó” rendű elvégzése után megkezdtem segédlelkészi szolgálatomat, illetve az akkori segédlelkészhiány miatt már IV. éves koromban február 15-én kirendeltettem nagytiszteletű Mozsonyi Sándor kadarkúti (Somogy vármegye) lelkész úr68 mellé segédlelkésznek, kinek nyugalomba menetele után 1928. december 1-től az állás betöltéséig (mely a fellebbezések miatt tovább húzódott), 1930. január 21-ig mint helyettes lelkész szolgáltam e helyen. A bölcs, tapasztalt, nagytudású lelkész irányítása és tanítása a gyakorlati élet területén jótékony hatással szolgált később is a való helyzetek megítélésénél.

Kadarkútról Somogyvisontára rendeltettem helyettes lelkésznek, ahol a lelkipásztori állás betöltése körül már pár hónapja nagy harcok dúltak. Eddigi tapasztalatomnak nagy hasznát vettem. Itt voltam 1931. január 17-ig, amikor is Erdőcsokonyára, Halka Sándor esperes úr mellé kerültem segédlelkésznek. Még somogyvisontai helyettes lelkészi működésem ideje alatt, 1931. január 7-én a gyöngyösmelléki gyülekezet egyhangúlag lelkészévé választott. Esperes úr mellett eltöltött időt is szorgalmasan felhasználtam meglátásaim s tudásom kibővítésére.

Közben gyülekezetem mindjobban kifejezte óhaját, szeretné, ha az özvegyi év letelte előtt is idejönnék. Evégből áthelyeztettem Gyöngyösmellékre 1931. július

23., egyelőre csak helyettesi lelkészi minőségben. Főtisztelendő püspök úr engedélyével július 26-án ünnepélyesen be is iktattattam nagytiszteletű Halka Sándor esperes úr által itteni állásomba azon körülményből kifolyólag is, hogy a pápai kollégium jubileumi éve alkalmával tartandó lelkész-szentelésen én is részt vehetek, ami szeptember 6-án meg is történt.

Azóta az Isten kegyelméből pásztorolom e kicsiny, törpe és egyre fogyó gyülekezetei. Sok gonddal, törődéssel és szorongással. A község s a gyülekezet összetétele elüt más községbeli gyülekezetekétől. Már a múltban is nemesek, polgárok és iparosok vegyesen lakták. Másvallású népek keveredése és erősödése egyre nagyobb mérveket ölt. Éreztette hatását a határa közelében egyre erősödő sváb, majd távolabb horvát települések is (!). A nemesi, egyben a nagyobb birtokos osztály kihalásával s eltávozásával a rossz és a jövőbe nem látó, inkább civakodó vezetők általi irányítás eredményeképpen a felosztott nagybirtokok nagy részben idegen nemzetiségűek kezére kerültek, s ezzel a helybeli lakosság felemelkedése

1,8 Mozsonyi Sándor 1853. május 21-én született Vásárosbécen (Somogy vm.). Elemi iskoláit Hed- rehelyen végezte, középiskolai tanulmányait Csurgón kezdte, majd Pápán folytatta, ahol az akadémiai tanfolyamot is elvégezte. Segédlelkészi feladatokat látott el Csökölyben, Gigén, Nemesdéden, Me- renyében és Nagykorpádon. 1878-ban a Veszprémben tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. 1879-től 1888-ig Magyaregresen, 1888-1928 között Kadarkúton szolgált. Magyar királyi kormánytanácsos, a csurgói gimnázium igazgatótanácsának elnöke, egyházkerületi tanácsbíró és Somogy vármegye megyebizottsági tagja is volt. 40 évi szolgálata után Kaposvárra vonult nyugalomba. 1940. augusztus 24-én 88 éves korában hunyt el. Felesége Körmendy Erzsébet volt. DREL 1.1. u. Kadarkút. 5,15. Magyaregres. II. 1. DREKK O. 394t. 191. SZABÓ 1929. 302, 387. BECK 1935. 33. DPL 1940.168.-683-