Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

Ekkor az Evangélium tanítása közben észreveszem, hogy egy kicsit nyitva az ajtó. Be akarom tenni, de észreveszem, hogy 3-4 asszony hallgatózik az ajtó előtt. „Tessék bejönni - mondám -, ha szeretik az Evangéliumot.” Bejöttek. És jött az Isten áldása. Húsvét II. nap délután, s attól fogva minden vasár- és ünnepi délután istentisztelet után tele iskola hallgatta az Evangéliumot. Délelőtt és délután tele templom után! Úrvacsorához az egész gyülekezet járult. Reggeli könyörgésekre nyáron, hogy munkára mehessenek, már 5 órakor százával jártunk. Ezt az áldást kerestem más helyeimen is. Hiába! Pedig ama presbiter szóvivő durvaságát is szívesen elszenvedtem volna, csak ezt az áldást megkaphattam volna Istentől!

Sírva búcsúztam ettől a gyülekezettől.

Tápi helyettes lelkészkedésem következett 1907. február 17-október 24-ig. Szintén úrvacsorázó gyülekezet. Pünkösdig könyörgésre is jártak 10-20-an. De a bibliaóra, melynek hírét Dudarról hallották, megbukott azon a kívánságomon, hogy a résztvevők bibliát hozzanak magukkal. Ok ezt nem akarták. Szűcs Dezső volt a lelkészi munkát nem végező lelkész itt.105

1907. október 24-1909. május 4-ig az adorjánháza-egeraljai gyülekezetben voltam Komjáthy János lelkész haláláig segédlelkész, azután helyettes lelkész. Egymás tövén levő két nemes származású gyülekezet. Előbbi templomszerető, az utóbbi kevésbé. Az egész gyülekezet itt már nem úrvacsorázik. Virágzó vallásos estélyek! Kedves nemes emberek, akik szorgalmas, szerző gazdák, de urazni kell őket. A presbitérium is ehhez képest finom. Még negyvennyolcas honvéd is van köztük. Vendéglátók, ragaszkodók, erős reformátusok, egész évben könyörgésre is járók. Nagyon szerettem őket. Az Isten áldja meg őket!

1909. május 4-én kezdődik, s 1910. március 12-ig tart Szlavóniában a teresovac-suhopoljei missziói lelkészkedésem. Teresovác, horvátul Suhopolje, a Dráván alul 14-15 kilométerre kedves kisváros, hol magyarul, horvátul és németül beszélhettél, népe közt valami 18 reformátussal, a misszió Antal Gábor püspök által szerzett U alakú szép nagy házával, a kiszálló helyek: Váska, Újgrác, Vukosavljevica egyházi épületével és harangjával, Kozarovac, s három járásban a szétszórt helyek presbiterei, kik a híveket egybegyűjtötték, istentiszteletek, melyek végeztével úgy vett körül a népem, mint kiscsirkék az anyjukat, hogy aztán eltűnjenek a láthatatlan eklézsiába, hova lettek? Ezt a Baranyához és Somogyhoz oly közel lévő magyarságot elsöpörte a katasztrófa. 1932-ben liquidálták. A misz- szió felét Daruvárhoz, felét Velika-Pisanicához csatolták.

1910. március 13-1913. december 31-ig Somogybán, Nemeskisfaludon voltam lelkész. Abban a kedves völgyben, csöndben, mely költeményeket súgott nekem, és azokat fölélesítette. Vasár- és ünnepnap délelőtt, délután, adventi hetek kedd és péntek reggelein templomba járó, kedves kis gyülekezet. Itt írtam egyfolytá105 Szűcs Dezső Csetényben született, apja Szűcs István lelkész, anyja Járdánházy Mária volt. Középiskola tanulmányait Pápán és Pozsonyban folytatta. Érettségit Pápán tett, ahol a teológiát is elvégezte. Apja mellett Csetényben, majd 1884-ben Sárkeresztesen lett segédlelkész. 1888-ban szentelték lelkésszé. 1888-1889 között Rédén helyettes lelkész volt. 1890-től 1912-ig szolgált Tápon. Felesége Dobray Ilona volt. 1912. április 14-én hunyt el. DREL1.1. u. Táp. 3-4,12-15. DREKK 0.394t. 239-240. TtREL 1.8. d. 10. Réde. 1.3. Sárkeresztes. 3,74. TÓTH 1925.34. TÓTH 1927.85,97.-598-