Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

ban ráakadtam. Tervem volt, hogy ha jelesen érett leszek, 1000 koronás stipendiumra bölcsészetet is hallgató tanári és papi pályára készült teológusnak Kolozsvárra megyek. Mivel azonban egy „jó” érdemjegy-többlet miatt csak jól érett lettem, hogy édesapámnak két öcsém taníttatását és a két húgomról való gondoskodást könnyebbé tegyem, a pápai teológiára iratkoztam, ahol édesapámnak - ingyen konviktus és legációk - kevésbe kerültem. Szerettem itt nyolc nap alatt lekollokválni, a kollokviumi idők elején, hogy a többi időt gondtalanul képzőtársulati bírálatok írására fordíthassam. Szerettem a képzőtársulati életet, voltam benne titkár és elnök is. Pongrácz József barátommal nekiláttunk a biblia átolvasásának. Voltam vele a pécsi Bethánia-konferencián. Ez a konferencia, s az akkor a pápai teológiára jutott MEKDSz nagy hatással voltak reám.

írtam pályamunkát, s nyertem vele díjat. Aztán verseket is. Szerettem a komoly életet. Vakációban is, amikor édesapám engedelmével végeztem köz- és vasárnap az istentiszteleteket. Egyik vakációban németből Sabatier művét fordítottam.100 Szerettem dalolni: VII. gimnazista koromtól naponta egy órát szoktam dalolni. A pápai teológusok között az ország minden részéből voltak ifjak, össze- hordták a nótákat. Teológus-vakációm idején betűrendbe szedtem a nótákat, s gyűjteménybe írtam a szövegüket. A gyűjteményben még néhány évi pótlással 650 dalszöveg lett.

I. éves teológus koromban Pápán volt az országos teológus-konferencia. Fő témája volt, hogy az unitárius teológusok lehetnek-e protestáns teológus szövetségnek tagjai. Pápa, mint mindig, középúton állt. Debrecen lelkesen fejezte ki, hogy Krisztus istensége neki nem dogma. Budapest IV. évesei, Patak és Pozsony teológusai az unitáriusok benntartásáért harcoltak, s mikor az unitárius-ellenes többség leszavazta őket, felöltőjüket félvállra vetve otthagytak bennünket. Én is szavazó küldött voltam, s én is az unitáriusok ellen szavaztam.

Később mégis elhagytam a Mekdeszt, Bethlen Gábor-körös lettem volna, ha az is lett volna Pápán. De amint hanyatlottak előttem olyan dogmák, melyeket emberek Krisztusról való fogalmazásának tartottam, annál melegebb s az évtizedek folyamán mindig erősebb ragaszkodás lobogott bennem az egész Szentírás, s abban különösen is az Evangélium, s legfőképpen Jézus tanításai iránt, ebben Tolsztoj-hatások csak erősítettek. Istentől alászállott tudománynak, Isten legnagyobb áldásának, Isten igéjének tartottam a Szentírást. így, ez a hitem tette, hogy mindig nagyon szerettem szüleim hívő voltát, édesanyámnak a halálos ágyon tett hitvallását, boldog voltam, hogy édesapámnak én oszthattam betegágyán az utolsó úrvacsorát, hogy a hívő embereket mindig nagyon szerettem, és hogy a nagySZINNYEI VI. 1899. 251-252 Tanult Jenában és Göttingenben, de SZÖGI 2001. nem ismeri!). BA- LOGH-BÁRDOS1993.107-108 (evangélikus lelkész!). VÁRADY 2001.374,376.

100 Sabatier, Louis Auguste (1839-1901): francia lelkész, teológus. Montauban-ban, Tübingenben, Heidelbergben tanult. Rövid lelkészi szolgálat után a strassburgi egyetem tanára, a dogmatika előadója lett. 1877-ben a párizsi egyetem szisztematikus teológia professzorává nevezték ki. 1895-1901 között a fakultás dékánja volt. A liberális teológia képviselőjeként tartják számon, ő dolgozta ki a fideizmus nevű sajátos vallásfilozófiai elméletet. KRUPEC1903. 237-241.-596-