Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

legyengített, Pápán kijártam a VI. elemit. Gimnáziumi tanulmányaimat tehát az 1910-1911. tanévben kezdtem pápai gimnáziumunkban.

Nem tartoztam az eminensek közé, bár tehetségem kétségtelenül volt, de jobban szerettem a tanulásnál a játékot, különösen az akkor divatba jött footballt. Nem bukdácsoltam, a kettes-hármas gárdába tartoztam, azonban a kamaszévek idején bekövetkezett egy-két osztályban az is, hogy szekundát80 kellett javítanom. Igen-igen átlag, sőt annál is gyengébb diák voltam, s hetedik gimnazista koromban besoroztak katonának az első világháború idején, 1917. január 29-én. Hadi érettségit tettem, s az azonnal követő 6 hetes tanfolyam végén elégséges bizonyítványt nyertem, csak magyar nyelvből kaptam jót, amiből pedig osztálytársaim véleménye szerint a jelest is megérdemeltem volna.

Mint katona Veszprémben, Nyitrán, Besztercebányán szolgáltam a honvédségnél, s ez utóbbi helyről a bukovinai orosz harctérre kerültem ki 1917. október 8-án. Innen tüdőgyulladással kerültem a kassai helyőrségi kórházba 1918. április

16-án, akkor már mint hadapródjelölt őrmester. Egyébként önkéntes századunk a tisztiiskolát Nyitrán végezte, ahol a 186 ember közül a 10 rangelső között (a rangelső szakaszvezető lett) mint 9-ik értem el a tizedesi rangot már az újonckiképzés végén.

Jött a világháború elvesztése, a kommün, s egyéb szörnyűségek. A nemzeti hadseregben két hétig szolgáltam. A teológiát 1918-tól 1922-ig szabályszerűen elvégeztem. Alapvizsgát tettem 1920-ban jó eredménnyel, I. lelkészképesítő vizsgámon 1922-ben képesítettek, s II. lelkészképesítő vizsgámon jelesen képesítettek, lelkészi oklevelem tehát: jeles. Közben mint legátus bejártam a Dunántúl nagy részét.

Első káplánságom színhelye: Csopak, illetve a balatonkövesd-csopak- paloznaki egyház, ahol 1922. szeptember 23-tól 1923. május 7-ig szolgáltam. Innen Nógrádverőcére kerültem, mint helyettes ezen a helyen a fenti időponttól számítva körülbelül két hónapot töltöttem el, amikor is megérkezett a felfüggesztett dr. Makkay Sándor lelkipásztor81 * felmentése. Két-három hónapig állásnélküli káplán voltam, amikor Németh István püspök úr kihelyezett Kö- veskálra helyettesnek. Itt voltam 1923. szeptembertől 1924 májusáig, amikor is egy félreértés következtében majdnem fegyelmi vizsgálatot indítottak ellenem, mert nem mentem el, míg a megválasztott lelkész meg nem érkezett. Vitéz Bátorkeszi Tihanyi Kiss Sándor volt ez a lelkész, aki most tényleges tábori esperes.8“ 1924. májustól 1926. júniusig - tehát két esztendeig - Mezőőrsön voltam segédlelkész Szij Sámuel mellett. Itt igen súlyosan megbetegedtem, s

80 szekunda (a latin secundus = második szó nőnemű alakjából): az elégtelen osztályzat, mellyel bukás, évismétlés jár. Részletes magyarázata: RACZ 1987.149-151.

81 Makay Sándor nógrádverőcei lelkészről van szó, aki nem azonos Makkai Sándor püspökkel! Lelkészi önéletrajza a drégelypalánki egyházmegyénél olvasható.

88 Vitéz Bátorkeszi Tihanyi Kiss Sándor 1923-ig Veszprémben volt hitoktató lelkész, innen került Köveskálra, ahol 1926-ig szolgált, akkor tábori lelkészi szolgálatra ment. Felesége Nagy Ilona volt. TtREL I. 8. d. 8. Köveskál. 2,15. d. 11. Veszprém. 3 (Tihanyi Kiss Sándor!). BOROVI 1992. 218, 283, 296. LACKOVITS 2000.192 (Bátorkeszi Kiss Sándor!).-589-