Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

Csánki Benjámin* 71 tanított az etikára. Kiváló professzorok, nagy felkészültségű tudósok voltak mindnyájan, akiknek jó része szeretettel, de kellő szigorral tanított, s formálta bennünk a lelkipásztori lelkületet és jellemet.

1925. júniusában Kiss Ferenc professzorom kiküldött Bételbe, a Friedrich von Bodelschwing által alapított Diakonen Anstaltba. Három hónapig szolgáltam ott, s betekintést nyerhettem a mentő szeretet munkájába, s az evangéliumi egyház belmissziói tevékenységének minden ágába. 1925-26-ban mint Csikesz Sándor professzor egyik famulusa dolgoztam a gyakorlati teológiai szemináriumban és Csikesz professzor magánkönyvtárában. 1926 nyarán absolváltam, és

1926. október 1-től dr. Baltazár Dezső püspök a debreceni egyház Kossuth utcai egyházrészébe, Baja Mihály72 mellé rendelt segédlelkésznek. I. lelkészi vizsgámat 1927. február 2-án, második lelkészi vizsgámat pedig 1928 szeptemberében tettem le.

Hat esztendeig voltam debreceni káplán. Baja Mihály lelkipásztor testvéri szeretete, atyai jóindulata, meleg szíve átsegített a kezdet nehézségein. Evek múlásával azután szinte közmondásos jó viszony alakult közöttünk. Dolgoztam az egyházi munka minden elképzelhető területén. Bibliakör, leány- és nőegyesület, ifjúsági munka, cserkészmunka, kórházi misszió, szegénysegélyezés, stb., stb. Rendeztem konferenciákat, szeretetvendégségeket, különböző előadásokat. Rendszeresen írtam a debreceni gyülekezeti lapba, a Vasárnapba, s írtam a Debreceni Protestáns Lapba'3 is. Ebben az időben jelent meg cikkem a kanadai Reformátusok Lapjában is (1931.),74 * * 77 melyet Fehér Mihály,

lomba vonult, Budapestre, majd Sárospatakra költözött. 1965. március 17-én hunyt el. ZOVÁNYI 1977.410. CSOHÁNY1988.226,244,255,259.

71 Csánki Benjámin 1868. január 3-án Füzesgyarmaton született, ahol apja lelkipásztor volt. Tanulmányait Füzesgyarmaton kezdte, Debrecenben tett érettségi vizsgálatot 1886-ban. A teológiát is

Debrecenben végezte 1890-ben. Segédlelkész volt Kunhegyesen, majd 1896-tól Tiszafüreden. 1905.

áprilistól Szeghalmon végzett lelkészi szolgálatot. 1914. augusztusban a debreceni tudományegyetem

hittudományi karán a vallástörténeti tanszékre nevezték ki nyilvános rendes tanárnak. 1919-1920

között a kar dékánja, 1929-1930 között az egyetem rektora volt. 1938-ban vonult nyugalomba. 1943. július 5-én hunyt el Debrecenben. PAPP 1925. 33. ZOVÁNYI 1977.121. CZEGLÉDY1988. 573. MARKÓ 2001-2007.1.1083.

77 Baja Mihály 1879. december 11-én született Végváron (Temes vm.). Teológiai tanulmányait Debrecenben és Budapesten végezte. 1908-ban érkezett Amerikába, ahol Wallingfordban lett Borsos István utóda a lelkészi hivatalban. Állásáról 1910. január 2-án lemondott, mivel a mckeesporti gyülekezet választotta el. 1914-ben tért haza, ezután Túrkevén, majd 1921-től Debrecenben szolgált. 1923. júliustól a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség lelkésze lett. 1953-ban vonult nyugalomba. 1957. február 5-én hunyt el Debrecenben. Költőként is ismert volt, versei jelentek meg a Bokréta című gyűjteményben. Önálló verseskötetei: Babiloni vizek mellett, Szól a harang, Debreceni öreg kollégium. TAKARÓ-KOMJÁTHY-BÖSZÖRMÉNYI 1929. 140. GULYÁS 1939-2004.1. 1044-1045. BELICZAY1955. 203. MAKÁR 1965.34. VÁRADY1991.107. MARKÓ 2001-2007.1.255.

7:1 A Debreceni Protestáns Lapot a Tiszántúli Református Egyházkerület jelentette meg hivatalos közlönyeként 1881-tól 1949. február 1-ig. Szerkesztője volt Tóth Sámuel, Csiky L^jos, Erdős József, Sass Béla, Erőss Lajos, Ferenczy Gyula és Erdős Károly. ZOVÁNYI 1977141. SZALACSIRÁCZ1973.72-73.

77 A Montreali Magyar Református Egyház gyülekezeti értesítője Református Híradó címen 1928 decemberétől jelent meg hetente Fehér Mihály lelkipásztor szerkesztésében. Kezdetben 4, majd 8 oldalon közölt híreket a gyülekezeti munkáról, családi és személyi eseményekről., Ezer példányban adták ki, a kiadás költségeit hirdetésekből fedezték. A fölös példányokat a szórványokban élő kisebb-585-