Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Pápai Egyházmegye

Pápai egyházmegye

Egeralján már állásom elfoglalása előtt nagy tusakodás volt a hívek között. A régi, 1801-ben épült templom bent volt az úgy nevezett belső utcán, ahol a község eredetileg épült, szinte a Marcal-mocsár szélén. A község egy század alatt eltolódott az úgynevezett külső utcára, a rendes közlekedő út mellé, ahol az iskola is épült 1874-ben. A régi templom tetőzete, mennyezete és bútorzata teljesen rossz volt. A külső utcai hívek azt akarták, hogy a régi templom bontassék le, s épüljön új templom a külső utcán, ahol az iskolával szemben megfelelő fundust vettek, azt templomépítés céljára az egyháznak adományozták. A belső utcaiak meg azt akarták, hogy a régi templom renováltassék meg. Eveken keresztül folyt a harc presbiteri és közgyűléseken. Egy közgyűlés végül szótöbbséggel az új templom mellett döntött. Ezt a határozatot a belső utcaiak megfellebbezték. Az egyházmegye a fellebbezést elutasította, az új templom építését kimondó egyházközségi határozatot jóváhagyta. Vagy két éven keresztül aztán pihent az ügy. Komjáthy János lelkész halála után helyettes lelkészek11 voltak a gyülekezetben, tehát a határozat végrehajtatlan maradt. Engem azonban már 1910-ben felhívott az esperes a határozat végrehajtására. Fellángolt a harc újra a két párt között. A belső utcaiak (régi templompártiak) új határozathozatalt kívántak, követelték közgyűlés tartását. A külső utcaiak azt hangoztatták, hogy megvan a határozat, azt kell végrehajtani. Sok küzdelem után Isten segítségével végre is hajtottuk. Az új templom az iskolával szemben a külső utcaiak által ajándékozott funduson felépült, és 1913. évi december 21-én felszenteltük. Felszentelő imát Kiss József esperes mondott, az igehirdetési szolgálatot Bállá Endre csetényi lelkipásztor végezte.

A templomépítés költségeit a pápai egyházmegyében több egyházközségben meglevő módon: székjog alapján szedtük be. Ez a mód abban áll, hogy a presbitérium megállapítja a székek árát, és hogy hány család szerezhet jogot egy-egy székben. (Ez utóbbit már csak én toldottam hozzá, mert attól tartottam, hogy egy-egy székbe vagy igen sokan, vagy igen kevesen jelentkeznek.) A hívek aztán családonként jelentkeznek a székekre. Marad sok olyan szék, melynek nincs ára. Ezekbe a székekbe azok a családok járnak, amelyeknek nincs módjukban székjogot váltani. A székjog csak a női székekre vonatkozik. A férfiak - így mondják - úgyis megtalálják a helyüket. Ez ellen a hiúság vására12 ellen hiába küzdöttem. Próbáltam, hogy vessük ki a templomépítés költségeit állami adó után. Csak úgy röpködtek az ellenvetések: a birtokom nem megy a templomba, régi családi székjogomat nem engedem a gazdagoknak átjátszani, nem adom fel a jogomat, hogyan üljenek akkor a templomban a nők, stb. Be kellett érnem annyival, hogy ha valamelyik székben nem lesz meghatározott számú önként jelentkező, akkor beosztjuk abba azokat a legtöbb állami adót fizetőket sorrend szerint, akik hát11 Kiss Zoltán 1908-ban segédlelkész, Lampérth Lajos 1909-ben helyettes lelkész volt a gyülekezetben. TÓTH 1927.16.

12 A kifejezés a XIX. századi William Makepeace Thackeray angol író regényének címe, melyet John Bunyan 1678-ban megjelent A zarándok útja című allegorikus művéből vett át, ahol a Hiúság városban tartott vásár az anyagi világot és annak értéktelenségét jelképezi.-560-