Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

könyvtári scribaság igen kedvezményes helyet biztosított az internátusbán és konviktusban, s a legáció sem volt utolsó, hiszen IV. éves koromban a három le- gáció összege 730 pengőt tett ki. 1929-ben, a kápláni vizsga után azonnal, október 1-én már a közép-szabolcsi egyházmegye esperesének káplánja vagyok Újfehér- tón. Itt két évig szolgáltam, közben Bujon helyettesítettem két hétig. 1931. szeptember 15-től a heves-nagykunsági egyházmegyében, a tiszafüredi nagy eklézsiában káplánkodtam, helyettesítve az elhalt lelkészt s az eltávozott segédlelkészt. A rám nehezedett óriási munkateher képtelenné tett, hogy az éppen akkor esedékes II. lelkészképesítő vizsgán megjelenhessek, azt a következő időpontra kellett halasztani. 1932. április 1-től falum, Dombrád hívott haza segédlelkésznek, ahol öreg lelkészem mellett szolgáltam rendes lelkésszé választásomig. Közben lelkész-főnököm súlyos betegsége idején, majd halála után hónapokig voltam helyettes lelkész, s vezettem a hosszadalmas s nemkívánatos lelkészválasztást. Lassanként öreg, parókia után vágyódó káplán lettem. Itt is, ott is próbálkoztam, de becsületesen, s ezért sikertelenül. Sokszor voltam emiatt elkeseredett és csüggedő, de az Istenbe vetett bizodalmám soha el nem fogyott. Tudtam, hogy nekem is rendel helyet. Közben 1935-ben házasságot kötöttem a községem polgári iskolájának egyik tanárnőjével: Rezdán Júliával, aki született Cegléden 1909. június 2-án. Házasságunkat Isten 1936 szeptemberében gyermekkel áldotta meg, aki apja nevét kapta.

A tornyospálcai hírhedt lelkészválasztásból Isten akarata szerint tisztán és becsületesen én kerültem ki győztesen. Beiktatásom 1939. július 30-án történt. Tornyospálcán szolgáltam a gyülekezettel jó békességben 1941. december 15-ig. Itteni szolgálatom ideje alatt született 1940. július 19-én Klára nevű leányunk.

1941-ben állást cseréltem Fekete Károly lelkésszel, s így kerültem Zalaegerszegre, s feleségem az itteni állami polgári iskola egyik tanári állásába. Itteni beiktatásom 1941. december 28-án történt.

Életem különös mondanivalója: szegénységem, megpróbáltatásaim, kísértéseim közepette Isten hordozott gondviselő karján. Sokszor mondta nekem is: Te ezt most nem érted, de azután majd megérted. S Neki hála, úgy is volt.

Születtem tiszáninneni, felnövekedtem, oklevelet szereztem a tiszántúli egyházkerület földjén, házasságot kötöttem Dunamelléken (ceglédi nagytemplomban), most mint lelkész szolgálok Dunántúlon. Soli Deo Gloria!

Jelenleg is tartalékos tábori lelkészi szolgálatot végzek.

támogatásáról lehet szó. Ezt valószínűsíti Bertha Ferenc lelkészjelöltnek az egyházmegye esperese melletti kápláni elhelyezése is. BARCZA1988.698,741. GYŐRI 2006.114.-554-