Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

venni a kilátástalannak mutatkozó harcot a benősülés és a reverzális ellen. Évekig jöttem, mentem, gyűléseztem, minden alkalmasnak kínálkozó helyen agitáltam, felvilágosítottam, álmatlan éjszakákat virrasztottam át, gyötrődtem, hogy mitévő legyek? A készülő vegyes házasságokba a minden községben mozgósított presbitérium révén és segítségével beleavatkoztam. Ami furfangot falusi ember kigondolhat, ravaszságot elkövethet, mind felvonultatták ellenem, hogy kedvemet vegyék, és feladjam a harcot. Nem egyszer megtörtént, hogy valósággal késhegyig menő harcot vívtak ellenem, de nem engedtem. Harag, békétlenség nem bántott, semmivel megfélemlíteni nem tudtak. Végre sikerült megtörnöm a több méter vastagságú jeget. Ezt a harcot is megnyertem, azonban ottlétem utolsó órájáig folytatnom kellett. Összeházasodás csak javunkra adott reverzálissal, több esetben hozzánk téréssel történt. Ezt a szép eredményt látva Pais Gábor paisszegi presbiter atyánkfia, Pais Sándor jelenlegi lelkipásztor nagyatyja köny- nyes szemmel, örömtől dobogó szívvel kiáltott: Tisztelendő uram, ha ötven esztendővel ezelőtt így gondozták volna a nyájat, hol volnánk ma!

A hitélet és az áldozatkészség magasan állására még egy példát említek meg. 1917-ben, a reformáció 400 éves jubileumán minden község részére Aranykönyvet nyitottam. Annak, aki legalább 100 koronát adott, teljes lapot adtam, a 100 koronán aluli adakozók annyian kaptak egy lapot, ahánynak az adománya kitette a 100 koronát. Ilyen módon két nap alatt 6000 koronát adtak össze. De azután is állandóan emelték adományaikat.

Szolgálatom ideje alatt hitéletben, anyagi erősségben Dunántúl egyik legál- dottabb, legvirágzóbb gyülekezete lett Barabásszeg.

Barabásszegi szolgálatom ideje alatt, 1910. június 8-án Zalaegerszeg szórványt önálló fiókegyházzá szerveztem, ezzel alapját vetettem meg a később anyá- sított egyházközségnek.

1925. évi július 27-én Nagyrákosra választattam meg lelkipásztornak. Állásomat november 1-én foglaltam el e napon történt beiktatásommal.70 Elődöm azért ment kisebb egyházközségbe: Drávaszabolcsra, mert már megunta, és nem bírta a szórvány gyülekezet sok munkáját.71 Én lelkes szívvel jöttem. Ismertem helyettes lelkészi időmből az itteni munkát, erőm csak acélosabb lett a göcseji munkaiskolában, itt edződött 15 évig és 8 hónapig.

Meg kell vallanom, hogy mi hozott el az általam újjászült és a szívemhez teljesen hozzánőtt barabásszegi gyülekezetből. Házasságunkból az addig született két fiúgyermek már eljutott az elemi iskola ötödik osztályáig. Középiskolába kellett

70 Ezután áthúzva a következő mondat: A rám váró munkától nem ijedtem meg.

71 Csukás Endre 1873-ban született. Szentesről származott. Teológiai tanulmányait Pápán végezte 1892-1896 között. 1896-tól helyettes lelkész lett Felsőőrön, majd segédlelkész Szentkirályszabadján. 1898-tól 1900-ig Kercán volt lelkész. 1900-tól 1910-ig Siómaroson, 1910-1925 között Nagyrákoson szolgált. 1925-ben a drávaszabolcsi gyülekezet választotta meg lelkipásztorának. Felesége Holló Mária volt. DREL 1.1. u. Nagyrákos. 1,15. TtREL I. 8. d. 10. Siómaros. 3. d. 11. Szentkirályszabadja. 1. Egyetemes Névtár. 1911. II. 119. 1912. 112. 1913-15. 78. Pápai Református Kollégium értesítői. 1892/93. 59, 120, 122, 127, 135. 1893/94. 85, 144, 153. 1894/95. 69, 121, 126. 1895/96. 71, 119, 121. PATAKY1990.174. PATAKY1992.276,360.-543-