Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

Dolgunk rengeteg volt. Tanítóink nyugdíjba mentek, az állásokra pályázó nem akadt. Feleségem 1941. november 1-től már kénytelen volt nékem segíteni. Tanított az iskolában. 1942. szeptember 1-től mint megválasztott helyettes tanító működik. O tanította az alsó tagozatot, 60 gyermeket, én a felső tagozatot: 42-t.

1943. március 15-én a kis Zsuzsánnánk helyett Isten kis Ildikót adott. Ettől kezdve mind a 102 gyermeket magam tanítottam, s végeztem minden lelkipásztori munkát is. Feleségem műtéten is átesett, a szülés, a sok munka teljesen kimerítette. Valósággal összeroppant testileg, lelkileg. Most szüleinél pihen. Vár, hogy menjek utána. De a munkám nem enged. Ennek a jelentésnek el kell készülnie június 30-ig. És ha Isten éltet, el is készül.

Az iskolai statisztikák már elkészültek. Ennek a jelentésnek is kész az anyaga. Csak gépelni kell.

A nyárra marad az adókivetés. És ha jut rá idő, pihenni is fogok.

Anyagilag jó helyzetben vagyunk. A lelkipásztori jövedelem is tisztes megélhetést nyújt. Feleségem is kénytelen keresni, mert ha már tanítania kell, méltó fizetésére is.

Az örökségemről testvéreim javára lemondtam. Nincs is más ingatlan a nevemen, mint valami 100 négyszögöl valahol Paisszegen, mely édesapám halálakor, 1932-ben került a tulajdonomba, de édesanyám haláláig nem is igen tudtam róla.

Az én örökségem az Úr, mondja az én lelkem, azért benne bízom (JerSir 3,24).

Már 3 éve elmúlt, hogy ebben az egyházközségben szolgálok. Még mindig nem ismerem a „juhaimat”. Iskolai év idején a tanítás, a dolgozatok javítása, irodai munka köt le, nem utolsósorban a szórványokban végzett vallásoktatás, s nem tudok rendszeresen látogatni.

Nagyon kevés idő jut az igehirdetésre való készülésre is. Sokat kell kocsizni, kerékpározni és gyalogolni is. Elődeim között is volt olyan, aki a sok munkát nem bírta, s azért cserélt kevésbé terhes szolgálatú hellyel.

Nem vagyok tollforgató ember. Egy-két elmélkedés jelent meg tőlem nyomtatásban, s néhány gyülekezeti hír az Őrség című egyházmegyei lapban. Említésre nem méltók.

Életcélom az Ige hűséges szolgálata. Kötelességemet igyekezem erőmhöz képest becsületesen elvégezni. Szeretem hinni, hogy Isten kegyelmes lesz hozzám, majd ha Előtte kell megjelennem, hogy számot adjak életemről.

Ezzel önéletrajzomat Isten iránti hálaadással befejezem.

Barabásszeg, 1943. június 24-én.

Pais Sándor református lelkipásztor-514-