Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Őrségi Egyházmegye

Őrségi egyházmegye

BARABÁSSZEG (BECSVÖLGYE)

Pais Sándor lelkész

Zala vármegyében, Paisszeg községben születtem, 1909. január 17-én. Szüleim: Pais György és Takó Katalin földművesek voltak.

Apai nagyszüleim: Pais Gábor és Pais Mária, anyai nagyszüleim: Takó Péter és Ábrahám Zsuzsanna, apai ágon dédszüleim: nemes Pais György, Császár Julianna és nemes Pais György, Gergál Katalin, anyai ágon dédszüleim: nemes Takó Péter, Vörös Zsuzsanna és nemes Abrahám Ferenc, Pais Erzsébet, apai ágon apai üköregapám s üköreganyám: nemes Pais Péter és Gyenese Katalin, anyai ágon apai ükszüleim: nemes Takó Péter és Kerese Rozália voltak.

Őseinket valamikor 1200 előtt telepítették ide Becsvölgyére, valószínű határőröknek. Ez a vidék a nevét Becs nevű, törökös fajú magyar embertől kapta. Az ő neve 1178-ban már szerepel. Elődeink a XVI. századig Komondor, majd PaisJartho, s az ebből rövidült Pais nevet használták. Az ő letelepedési helyüket bizonyára róluk nevezték el Komondorszegnek, illetőleg Paisszegnek.

Gyermekkoromban Paisszegben öregapámnál laktunk. Hosszabb időt töltöttem Vargaszegben, édesanyám szüleinél is. Mindkét helyen nagy volt a család. Édesapámnak 8 testvérét ismertem. Édesanyámék 8-an voltak testvérek. Mi is 8- an voltunk, de csak 6-an nőttünk fel. Egyik bátyám csecsemőkorában meghalt, egy leánytestvérünk pedig a rokonoknál a tókába2 fulladt. Az ő halála döbbenetesen él emlékezetemben. Én szüleimnek harmadik fia voltam.

Apai öregszüleimnek 121, anyai öregszüleimnek 54 katasztrális hold birtoka ugyancsak szétaprózódott. Látta ezt édesapám is. Tudta, hogy az ő gyermekei, ha semmi nem változik, csak 3-5 holdas törpebirtokosok lesznek. Négy fia közül valamelyiket iparra kell adnia, vagy ki kell taníttatnia. A családban öregapám volt az úr, a parancsoló gazda. Édesapám soha nem mondott ellene. A gazdaságban kellett a dolgos kéz, a „gulás”-gyerek, s így egyikünk se tanult ipart. Mégis, Isten jóvoltából, én nem maradtam törpebirtokos.

A barabásszegi református elemi iskolában kijártam már a VI. osztályt is, amikor Fejes Gábor lelkipásztor úr ösztönzésére édesapám beíratott a zalaegerszegi magyar királyi állami főgimnáziumba 1921-ben.

Elemi iskolás koromban Fejes Gábor lelkész, majd Ábrahám János tanító3 voltak rám hatással.

A gimnáziumban nem vallottam szégyent. Édesapám örvendező szívvel látta haladásomat. Az év végi záróünnepélyeken többször kaptam jutalmat: könyvet, pénzt. Gimnazista koromban, különösen míg kisdiák voltam, sokat szenvedtem lelkileg falusi származásom miatt. Jóízű göcseji nyelvjárással beszéltem. Sokszor bosszantottak vele a városi származásúak. Tanáraim is mindig figyelmeztet2 A tóka mesterséges, kerített kis tó az Őrségben.

3 Ábrahám János 1908-1923 között tanított Barabásszegen. 1923. januárban távozott Barabás- szegről. DREL 1.1. u. Barabásszeg. II. 6. DRELII. 197. a. 1909. 5.1923. 5. PATAKY1990.152. PATAKY 1992.228,410.-509-