Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mező földi egyházmegye

tartással, ahonnét a balatonudvari református temetőbe kísértük, és ott helyeztük el a már előbb elköltözött édesanyánk sírja mellett.

Édesanyám 1870. év július hó 9-én született Tompaházán földbirtokos családból. Megkereszteltetett Nagygeresden, Vas megyében július hó 11-én az ágostai hitvallás szerint evangelizált egyháznál. Házasságra lépett mint hajadon édesatyámmal mint nőtlen emberrel Sopronban 1894. év július hó 30-án. Az esketés a soproni evangélikus templomban volt, eskető lelkész: Zábrák Dénes339 volt. Meghalt 1924. év december hó 14-én Balatonudvariban.

A gyermekek között a legidősebb vagyok. Dezső öcsém a csokonyavisontai gyülekezet lelkipásztora, családos. Irén nővérem Léczfalvy Sándor mohai református tanító340 felesége, családos. Zoltán öcsém a külkereskedelmi hivatal tisztviselője Budapesten, családos.

Elemi iskoláimat Magyarbarnagon, Sopronban (németeknél) és Veszprémben végeztem. A gimnázium I-V. osztályt a pápai református, a VI-VIII. osztályt a nagykőrösi református gimnáziumban végeztem. Érettségiztem a nagykőrösi református főgimnáziumban 1915. évben. 1915. év május havában mint önkéntes katonai szolgálatra hívattam Veszprémbe a 31. honvéd gyalogezredhez. Veszprémben a tartalékos tiszti iskolát sikerrel elvégeztem, és ez év december havában az orosz harctérre mentünk. A front mögött is, a harctéren is mint hadapród, később mint zászlós, szakaszparancsnoki beosztásom volt. Négy hónapig voltam a harctéren a magyar királyi 12. honvéd gyalogezred 10. századánál. A harctérről

1916. év április hó végével jöttem haza mint súlyos beteg. A fronton is legdrágább olvasmányom volt a Biblia és az énekeskönyv. Akkor ott az első vonalban nem volt protestáns tábori lelkész, én, a lelkésznek készülő, érettségizett fiatalember vigasztalgattam bajtársaimat, vasárnaponként tábori isteni tiszteletet tartottam, ahová kezdetben századparancs, később zászlóalj-parancs, sőt volt úgy, hogy ezredparancs hívta fel honvédeinket. A harctérről hazatérve jó ideig itthon teljesítettem mint tartalékos hadnagy szolgálatot. Később Lemberg mellett egy hazatérő táborban mint propagandatiszt teljesítettem szolgálatot, onnét hazakerülve Veszprém megye alispánja mellett mint miniszteri megbízott, katonai előadó működtem. Az általános leszereléskor, 1918. év november hó 13-án Veszprémben leszereltem. Kommün alatti magatartásomat igazoltam, úgyhogy ma is tartalékos

139 Zábrák Dénes 1852. április 6-án született Mencshelyen (Veszprém vm.). Középiskoláit Kővá- góörsön és Sopronban végezte. Az érettségi után teológiát tanult Sopronban és Bécsben. Rövid ideig nevelő és segédlelkész volt. 1877-től 1878-ig Szombathelyen, majd 1878-tól Nagyszentmihályon (Németszentmihály, ma Großpetersdorf, Felsőőri járás, Burgenland, Ausztria) szolgált. 1884-ben a soproni gyülekezet választotta meg lelkészének, ahol lelkészi szolgálatát 1913-ig végezte. Felesége Jánosházi Odor Vilma volt. A soproni gyámintézet elnöki, az egyházmegyei főszámvevői és az egyházkerületi népiskolai bizottság elnöki tisztét is betöltötte. 1913-ban nyugalomba vonult, 1913. augusztus 3-án elhunyt Ábrahámhegyen. SZINNYEI1891-1914. XIV. 1686-1687. ZOVÁNYI 1977. 700. KEVEHÁZI2011.535,729,730,847.

340 Léczfalvy Sándort Balatonudvari 1921. augusztus 25-én választotta tanítójává, az egyházmegyei közgyűlés keretében a tanítói esküt le is tette. 1925. december 24-én a mohai gyülekezet kérte fel tanítónak, ahol a munkát 1926. február 1-én kezdte meg. DRELII. 217. a. 1922.39.1927.11. TtREL 1.8. d. 9. Moha. 15.-501-