Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Mezőföldi Egyházmegye
Mezőföldi egyházmegye város igen jelentékeny összeggel járul. Egyidejűleg előterjesztést tesz a mi egyházunk részére való nagyobb összegű segélyezés iránt is. Tudtuk, amit dr. Csitáry megígér, azt meg is tartja. Kezdtünk hát tervezgetni. Az 1935. év tavaszán végül is abban állapodtunk meg, az iskolaépület emeletére helyezzük fel a kántortanító lakását a korábbi hitoktatói lakás helyére, a szűknek bizonyult földszinti kis tantermet szertárrá alakíttatjuk át, s az emeleten világos és tágas tantermet építtetünk, s emellett a két segédlelkész részére külön-külön szobát készíttetünk közös előtérrel, az úgynevezett Keresztes házat pedig „kultúrház”-zá alakíttatjuk át. Mintegy 15000 pengőre számítottuk a felmerülhető kiadásokat. De volt a presbitériumnak egy igen buzgó, áldozatkész tagja, aki nagyobb tanultságának a hiánya miatt szertelenkedni kezdett, és az építkezéssel maga akart rendelkezni. Ámde az 1923-ban való iskolaépítés alkalmával már ennek a szertelenkedésnek drágán megadta az árát eklézsiánk: az elhamarkodott emeleti részt újra meg újra kellett javíttatni, mígnem teljesen vasbeton szerkezetre alakíttattuk át. Hasonlóképp egymagában rendelkezett a közreműködő mérnökkel, és el nem határozott változtatásokat csináltatott, amiknek az árát nem térítette meg az egyháznak. Ez az eljárás torzsalkodásra vezetett, és nagyon megdrágította az építkezést. A város adott ugyan 12000 pengő segélyt (négy év alatt félévi részletekben fizetve), de sokkal többe került az épület befejezése, annyival inkább, mert az önkényes rendelkezés folytán támadt hibákat csakhamar meg kellett javíttatni. Készült a kapubejáratnál családos tanítólak: teljes lakás fürdőszobával. A kultúrházba főbejárat, tágas ruhatár, előtérrel. Az utcafront felé szép tanácsterem, szétnyitható üveg kapuajtóval egybekapcsolva a kultúrteremmel, mely boltozatos szentegy- házszerű, a ruhatár felől főbejárattal s szellőző készülékkel ellátva. A 14 méter hosszú, széles terem végén állandó színpad. A helyiséget széles folyosó zárja el kijárati ajtóval. Azután konyha, mellékhelyiséggel. A konyhán túl egy kisebb terem, alkalmas a dalárda és ifjúsági egylet összejöveteleire. Végül a házmester lakása, fa- és szénkamrák, és a kultúrház melletti WC-ken kívül külső klozetek is. Az egész udvar ízlésesen parkírozva, a paplakás felőli részen is díszbokrokkal, virágokkal ellátva. S minthogy az állam kis bazaltkockákkal kiköveztette a Széchényi utcát, a város a kocsiközlekedési utat jobb és bal felől vezetvén középen egészen vasúti aluljárójáig díszkertet csináltatott, a házak előtt virágágyakat és díszfákat. Ekként templomunk szinte egy díszkertben lett elhelyezve. A tényeknek megfelelőleg el kell mondanom, hogy a polgármester által kibocsátatott gyűjtőíven én gyűjtöttem díszfák vásárlására, s a templomi épületek előtt terülő virágágyakhoz az első kapavágást saját kezűleg végeztem. A kultúrház berendezése is csakhamar megtörtént. Székek, asztalok a nagyterembe, köröskörül díszes padok, Stingl-féle294 értékes zongora, abroszok, csészék, kiskanalak, stb. Az egy294 Családi zongorakészítő vállalkozás. Alapítója, Anton Stingl 1860-ban kezdte önálló vállalkozását Bécsben. Három fia folytatta ezt a tevékenységet, az első világháború előtt az Osztrák-Magyar- Monarchia legnagyobb ilyen cége lett, 400 embert foglalkoztatott, Budapesten is volt fiókvállalata.-491-
