Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)
Mezőföldi Egyházmegye
Mezőföldi egyházmegye kilogramm 60 dekagramm súlyú nagy harangot ő maga vette meg, s őt is siratta el legelsőnek bús zokogással a szép zengésű harang. Gyülekezetünk örömét azonban egy váratlan incidens zavarta. Valami építészmérnök szakértelme hiánya miatt azt kezdte hirdetni a hívek között, hogy a tornyunk keskeny építésű, s nem bírja el a 10 méter magas ráépített részt, ezen felül az új nagyharangunk nagyon súlyos, a harangtok lengése ledöntheti az alépítményt. Gondosan megvizsgáltattuk az építést vezető főmérnökkel, aki díjból kijelentette, hogy nincs ok az aggodalomra, nem fog semmi baj történni, de néhány kétségeskedő, különösen egy szájas presbiter úton-útfélen lebecsülte az építést vezető református vallású főmérnök úr szakvéleményét, és jobb ügyhöz méltó buzgalommal rendületlenül állította, hogy ledől a tornyunk. Am 35 év óta jósolta az álpróféta, de mindmáig egy repedés sincs a toronyfalon. Földszintes iskolaépületünket reméltük emeletesre építeni 1912. évben közalapi segéllyel. De hiába hozta eklézsiánkat első helyen javaslatba az egyházmegyei közgyűlés, az egyházkerületi gyűlésen elütött bennünket egy befolyásos esperes. Az ő egyháza kapta meg a segélyt. Tanulság lett nekünk: amit el akarunk végezni, a magunk erején intézzük el... Áldozatkész híveimmel különösen szoktam foglalkozni, s kaptam is egyesektől egyházi és iskolai célra kisebb-nagyobb adományokat. Gergely Károly, az 1849. évben Kossuth magántitkára, későbbi éveiben Fejér vármegye alügyésze, majd budapesti királyi táblabíró nyugdíjba menetele után városunkban lakott, s atyai barátomként mutatkozott. A hanyatlott kora és gyengélkedése miatt járni alig tudott öregurat kilenc évig szinte naponként felkerestem, és többféle szíves szolgálatot tettem neki. Nyílt titok volt előttem, hogy Károly bácsi tekintélyes vagyonát a kunszentmiklósi gimnáziumnak, ahol édesatyja tanár volt, s a kecskeméti református középiskolának s a pápai főiskolának fogja hagyományozni bizonyos arány szerint, de igyekeztem ráhatni úgy, hogy a székesfehérvári eklézsiáról is emlékezzék meg végrendeletében. Az özvegy Cossini Theofilnétól örökölt vagyonrészt - mintegy 32 ezer koronát - különféle címeken a református egyházra és nőegyletre hagyta. Sajnos azonban az értékes vagyon a devalváció alkalmával megsemmisült.277 278 Az 1914. évben kiütött s csaknem négy évig pusztított világháború reám mint lelkipásztorra sok és fáradságos teendőt rótt. Székesfehérvár igen nagy katonai középpont volt, de református katonai lelkész ide mégsem volt kinevezve. Katona testvéreink lelki gondozása is tehát rám várt rendszeresen. Csak néhanapján kukkantott be hozzám egy-egy átutazó katonapap. Példának okáért Takaró Géza, akkori kőbányai lelkipásztor2'8 egy délután benézett hozzám, s amidőn mintegy 277 Gergely Károly 1914. január 5-én halt meg, 31000 koronát hagyott az egyházra. http://www.albaref.hu/tortenelmunk. 278 Takaró Géza 1881. december 3-án született Izsákon (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.). Középiskoláit Kecskeméten, a teológiát Budapesten végezte. 4 évig a budapesti tudományegyetem orvosi fakultását is látogatta. Miután egy tanévet Edinburghban töltött, 1906-tól Rákospalotán segédlelkész, majd Kőbányán hitoktató és helyettes lelkész lett. 1910-től látta el a kőbányai gyülekezet rendes lelkészi szolgálatát. Volt a Bethánia elnöke, a vasárnapi iskolai szövetség titkára, a pesti egyházmegye-482-
