Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

szép új nagy harangot vettek közadakozásból. 1927-ben látogatta meg a zámolyi gyülekezetét dr. Ravasz László püspök úr, ez alkalomra is nagyobb javítások és tisztogatások voltak a templomon, iskolán és paróchián.

1929-ben emelte a község szintén közadakozásból a hősök szobrát a községháza melletti téren.

1935- ben nagyon szép, teljesen új orgonát készíttetett az egyház, 4200 pengőbe került, amelyből 2000 pengőt a „Hangya” szövetkezet ajándékozott.

1936- ban a templom belsejét cementlapokkal rakták be, és szép új szőnyegekkel látták el. 1939-ben új vörös márványkőből 280 pengőbe kerülő Úrasztalát emelt a leányegyesület, 1940-ben pedig szép új keresztelőmedencét állítottak a leányok leányom, Gulyás Kornélia indítására és buzgólkodására 216 pengő értékben.

1939 és 1940-ben mind a két tanteremben új iskolai padokat készítettek 375 pengő értékben.

Lelkipásztori munkám nem merült ki az igehirdetések és lelkészi szolgálatok teljesítésével. Vallásos estélyeket már 1910-ben tartottam, és azóta évenként 12- 20 alkalommal december-március hónapokban. Betegeket, sok családot meglátogattam. Négy alkalommal: a harangra való gyűjtés, az orgonára, a hősi emlékszoborra és a „Hangya” létesítése ügyében gyűjtöttem könyöradományokat, és voltam a gyülekezet majd minden családjánál. Sokat kellett harcolnom a reverzálisok ellen, avegyes házasok cirka 75%-áig a református fél javára kötöttek egyezséget.

Igyekeztem minden munkámat hittel, hűséggel végezni, s ha sokat kellett is küzdenem a közöny, a hitetlenség, a babonák, a maradiság és nemtörődömség, az anyagiasság, a lelki fásultság, a széttagoltság és pártoskodások ellen, megnyugtatott az a tudat, hogy nem hiába forgattam az ige fegyverét, és vannak, lesznek lelkek, akikben valami kis maradandó nyomot hagytam, s talán felébredtek emberi méltóságuk, református öntudatuk magaslatára, és felmerült lelki szemeik előtt Isten kegyelmének, irgalmának drága fénye és ereje.

Társadalmi helyzetem. A községi élet minden rétegében részt vettem, a képviselőtestületnek 1902-től tagja voltam, nagyon sok bizottságban részt vettem, a gyűléseken pontosan megjelentem. Fejér vármegye törvényhatósági bizottságának is tagja voltam 1906-tól 1911-ig, majd 1929-ben újból beválasztottak, és tagja vagyok most is.

Zámolyra menetelemkor elég szépen virágzott a „Zámolyi segélyegylet mint szövetkezet” nevű heti betéteken alapuló, kölcsönöket nyújtó, kisded pénzintézet, ennek 1902-ben elnökévé választottak, 1917-ig voltam tagja és elnöke, 1918- ban likvidált, és a pénzromlás miatt megszűnt.

1920-ban létesült a „Hangya” szövetkezet, ennek felügyelőbizottsági tagja, majd felügyelőbizottsági elnöke, majd igazgatósági elnöke voltam nyugdíjba vonulásomig.

A vértesaljai egyházmegyénél 5 évig voltam iskolalátogató körlelkész. 1920- ban egyházmegyei tanácsbíróvá választottak. Másodízben újból megválasztottak s így 20 évig voltam egyházmegyei tanácsbíró.

Családi életem. 1903. január 29-én léptem házasságra Boross Amáliával, Bo- ross Sándor nagyiparos és kereskedő leányával. Házasságunkból 5 leány és egy-474-