Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

giai tanulmányaimat az 1929/30-1932/33. években végeztem el. Közben 1932. június 22-én a Pápai Állami Tanítóképzőben201 népiskolai tanítói oklevelet szereztem. Erre szükségem is volt, mert 1931 októberétől kezdve (20.) mint a III. évfolyamra beiratkozott teológus a törpeiskolának minősített nagygyimóti iskolában tanítottam, mint Magyarországon az első ilyen lelkésztanító. III. és IV. éves koromban csak kollokválni jártam be a Teológiára. 1933. június 21-én abso- lutóriumot szereztem. 1933. szeptember 5-én letettem az első lelkészképesítő vizsgámat, mint okleveles segédlelkész még Nagygyimóton szolgáltam 1934. június 30-ig. Háromévi lelkésztanítóskodás után, amely alatt bizony úgy volt, hogy nappal tanítottam, éjjel tanultam. 1934. július 1-re a pápai egyházmegye akkori esperese, Jakab Áron maga mellé rendelt segédlelkésznek. Mellette káplánoskodtam 1935. december 31-ig. A látszólag kifelé kemény ember szerete- téből én mint káplánja annál többet élveztem. Kemény volt, de határozott, hogy az egyházmegyei ügyvitel labirintusába tájékozódást nyertem először, neki köszönöm. Sok határozottságot, a munkához kemény kitartást, a szolgálatban el nem fáradást tanultam Jakab Árontól. Anyagi ügyeim iránt mindég érdeklődött, ha kellett, mindég segített rajtam a látszólag szigorú, de mégis melegszívű esperes. 1936. január 1-el az akkori püspök, főtiszteletű Medgyasszay Vince a mezőföldi egyházmegye esperese mellé rendelt káplánnak. Bakó Lajos esperes úrnak ekkor olyan káplánra volt szüksége, aki az esperesi iroda ügyvitelében jártas. így esett püspök úr választása személyemre, és hálás vagyok a kegyelmes Istennek, hogy így történt, hogy Bakó esperes káplánja lehettem. Tőle tanultam meg a pedáns irodavezetést. Tőle tanultam meg azt: „Semmit sem intézni addig, amíg az Egyházi Törvényben és a szabályrendeletekben utána nem nézek.” De tőle kaptam anyám után, apámtól nem kaphattam, mert kisfiú voltam, mikor háborúba vitték, a legtöbb szeretetet is. Az elmaradt apai szeretetért kárpótolt Bakó Lajos esperes szeretete. Felesége szeretete és rólam való gondoskodása pedig kárpótolt a távollévő anyai szeretetért és gondoskodásért. Nem is káplán voltam én Balatonfő- kajáron, hanem a Bakó család egy tagja. Életem napjainak legkedvesebb napjai lesznek azok, amiket Balatonfőkajáron töltöttem Bakó esperes úréknál.

Balatonfőkajáron káplánoskodtam 1937. január 1-ig, ekkor Bakó esperes úr Székesfehérvárra rendelt I. számú segédlelkésznek. Mint I. számú segédlelkész tanítottam a községi leánygimnáziumban, az iparos tanonciskolában, az összes elemi iskola növendékeit és a javító-nevelőintézet református vallású növendékeit a hit- és erkölcstanra. Szabadidőmben dolgoztam a székesfehérvári református lelkészi hivatalban. Principálisomnak segédkeztem az istentiszteleti szolgálatok ellátásában, a gyülekezeti belmissziói munkában.

1938. december 1-el püspök úr ugyancsak Székesfehérvárra önálló állami hitoktatólelkésszé nevezett ki. Mint önálló hitoktató az Állami Gimnázium és Állami Polgári Fiúiskola növendékei kerültek nevelésem alá. Önálló hitoktatóként működtem 1940. március 17-ig, ekkor a presbitérium már előbb díjleveles vallás201 Az Állami Tanítóképző 1896-1959 között működött Pápán. ÉHÁRTNÉ Varga Zsuzsanna: A Pápai Állami Tanítóképző Intézet emlékezete 1896-1996. Pápa, 1998.-458-