Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 1943 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 13. Jubileumi kötetek 2. (Pápa, 2013)

Mezőföldi Egyházmegye

Mezőföldi egyházmegye

Elsajátított német nyelvkészség tette lehetővé, hogy a svájci és német egyházi viszonyok, s amennyire lehetőség nyílt reá, érdeklődésem körében tudományos kérdéseknek is utánanézhessek.

Bázelből 1927. július hó 1-én érkeztem haza, hogy az éppen Hollandiába készülő Antal Géza püspökünknél jelentkezhessek. Ekkor ő már a megszervezett pápai püspöki-lelkészi állásra volt megválasztva, és úgy rendelkezett, hogy Pápán mellette leszek továbbra is segédlelkész. Ekkor augusztus 1-ig szólóan 1 havi szabadságot kértem és kaptam püspökünktől. Közben, míg ő Hollandiában tartózkodott, engedélyt kértem tőle, hogy a segédlelkészt kereső mezőföldi esperes176 mellé mehessek. Ösztönösen menekülni akartam az egyházi közigazgatás fontos fórumáról, nem a munka miatt, hanem az egyházi közállapotokat nemcsak jelentésben, de a valóságban is feltáró iskolától. Igaz ugyan, hogy Lepsénybe is ilyenfajta munkakörbe kerültem, de mégis kisebb mértékű volt. Lepsénybe 1927. augusztus 1-én mentem, s itt szolgáltam a közben kerületi főjegyzővé lett Medgyasszay Vince mellett. Egynek nagyon örültem segédlelkészi szolgálatom ideje alatt Pápától Lepsényig, hogy a sátoros ünnepek alkalmait kivéve principálisaim a szószéki, de meg a liturgikus funkciók végzését mind reám bízták. Ezzel kárpótolva éreztem magamat munkám másnemű oldala miatt.

1929. március első napjaiban a mezőörsi egyházközség pályázat folytán lelki- pásztorává választott, de mivel ugyanebben az időben a mezőföldi egyházmegyében lévén káplán, s így akaratlanul is beleéltem magamat ennek levegőjébe, mostani szolgálati helyemre való meghívást fogadtam el. Megválasztván Simontornya meghívás útján 1929. március 9-én, ugyanakkor Mezőőrsről lemondottam, Lepsényben maradtam 1929. áprüis 1-ig. Ide április 2-án megérkeztem, s 7-én volt principálisom, egyházmegyénk esperese hivatalomba beiktatott. Azóta itt végzem szolgálatomat. Ezt megítélni a mindenható Isten után nem nekem van jogom.

Simontornya gyülekezete különös összetételű. Az ipar hozza ide a községbe, éppúgy a gyülekezetbe is <az> Erdélytől Debrecenig útra kelt, jobb lehetőséget kereső, de lába alól a talajt elvesztett magyar népet. Az ős gyülekezet nem hogy szinte, de csaknem teljesen kiveszőben van. Csak néhány gazda a hírmondója a régi múltnak és áldozatnak.

A kicsiny és szegény tagokból álló gyülekezet nincs rendezetlen viszonyok között anyagiakban. 1929-ben iskolát és tanítólakást építettünk, 1938-ban megszerveztük második tanítói állásunkat, államsegély nélkül felépítettük második tantermünket, és teljesen újjáépítettük az 1929-ben elhagyott kántortanítói lakást. 1939-ben teljesen átépítettük a ma 175 éves paróchiánkat, s közben 1933- ban vettünk 13600 négyszögöl földet. Mindezt mint ide nem tartozót, dióhéjban azért mondom el, mert lehet, hogy magam magas mértéket állítok egy sok változásnak kitett gyülekezettel szemben. Hiszen négy élő és szolgáló elődöm van, akik 1910-29 között változtak. Viszont ezzel a magam részéről nem a megelégedés hangját ütöm meg, mert gyülekezetünk csak olyan - mint boldog emlékű s

1920-1935 között Medgyaszay Vince lepsényi lelkész volt a mezőföldi egyházmegye esperese. ZOVÁNYI1977.402.-446-